Mit vinnyog itt sok férfi, hogy a nők így-úgy felszínesek, miközben ők nem állnának össze kövér és csúnya nővel?

Hát, itt egyesek nagyon el vannak tévedve. Én azt nézem, hogy adott pasi nekem szimpatikus-e, de nem valami általános lista alapján, hanem a saját ízlésvilágomhoz mérten, hozzám illő társat szeretnék, és ilyen nem sok van.

Próbálkoztak már be nálam pénzzel, nem vagyok qrva, szóval ez inkább sértő számomra, mint vonzó. Meg tudok állni a saját lábamon, és történetesen nem is forgatom rosszul a saját pénzemet sem. Nem szorulok rá, hogy egy pasi eltartson...

31

Értem a kirohanásodat. Te kiragadtál egy speciális példát, amikor jó na erkölcsiségről tettél tanúbizonyságot.

Nem erről van szó. Olyan szitut képzelj el, ahol 100 millák pattognak naponta, Budai villában élhetsz és te böksz rá a kocsira, amit magadnak szeretnél, te böksz rá az Atlaszra, hogy hova mennél épp nyaralgatni...

Ez már egy sokkal fogósabb kérdés, még ha nem is szívesen vallod be és noha elméleti, akkor is be kell látnod, hogy mivel nem jött még ilyen kísértés(valszeg nem is fog), egyszerű "szükségből erényt" helyzetről van szó.

Az pedig, hogy számodra "a pali szimpatikus-e" csak egy eufemizmus a könyörtelen szűrési hierarchiára, ami akkor is létezik, ha tagadod még akár magad előtt is.

A nők, bár általánosan izgatnak, lázadoznak, gyűlölködnek, sajnálkoznak a férfiak miatt, de amikor azt mondják, hogy nincs egy elköteleződni képes férfi sem, soha nem a borostás, pocakos szomszédra gondolnak, de nem is az alacsony irodistára, az ő számuk nem jelenik meg kimutatásban.

Egyszerűen machináltok az értelmezési tartományokkal és voilà, kész is a "minden" pasira vonatkozó káromlás.

Ahogy Churchill mondta volt, csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam.

Van gazdag rokonom, nem irigylem az életét, mert ő csak nagy számokban tud gondolkodni, én meg spórolós vagyok. Nem azért, mert nyomorgok, hanem mert nem szeretem fölöslegesen szórni a pénzt, ha valamit kevesebből is ki lehet hozni. Én a saját pénzemmel sokkal boldogabb vagyok, amit én raktam össze, mint hogyha alám tennék. Diákként voltam eltartott a szüleim által és mindennel elszámoltattak, köszönöm, soha többé nem kérek belőle, azok után az utolsó xaros pelenkát is kedvem lenne kifizetni nekik, amit anno rám költöttek...

Nem vagyok megvásárolható, sokkal makacsabb vagyok annál, hogy egy ilyen helyzetbe gyanakvás nélkül naivan belemenjek.

Szeretek dolgozni, szeretem látni, ahogy a saját pénzem alakul, ha jó befektetést találtam, az jó érzéssel tölt el, az az én saját érdemem.

Egy rokonom 3 éve ment férjhez nagy csinnadrattával, gazdagok, de nemrég hallottam, hogy gondok vannak a házasságukban. Mindig mindent alá tettek és mégsem elégedett az életével. Én meg mindent magamnak köszönhetek, és nem érzem úgy, hogy bármiből kimaradnék. Most ősszel is egy olyan helyre fogok elutazni, ami már régi vágyam, és ahhoz képest, amit gazdagék költenének egy ilyen utazásra, én zsebpénzből oldom meg...

Oké. Eléggé elbeszélünk már egymás mellett.

Annyit még hozzátennék, hogy nem minden gazdagságba kerülő nőnek lesz szar a párkapcsolata, ahogy nem minden tisztességes szegénységben és pure szereteten alapuló házasság sem lesz sikeres.

Nincs köztük szoros korreláció.

Értem, hogy te mereven ragaszkodsz a tisztességedhez és díjazom is. Viszont ez off topic.

Látom, nem értetted meg a mondandómat. Én élvezem, hogy nem az ölembe pottyannak a dolgok, mert nekem ezeket a kihívásokat megoldani szórakoztató, ami gazdagéknak csak annyi, hogy előkapják a zsebükből. Nem a tisztességről szól, mert tisztességesen is lehet valaki gazdag, csak akinek semmit nem kell megoldani, mert mindig ott van készen, az nekem túl egyszerű, unalmas, nem vagyok benne. Ha valaki a saját munkájával képes vagyonokat felhalmozni, az más, mert abban ott van az ő összes erőfeszítése, kitartása, megoldásai, a nehéz helyzetekben az ötletelései, hogy hogyan oldja meg, és én ezt becsülöm, és ugyanezt az utat járom én is, és ez a célom, akármilyen szintre is sikerül eljutnom végül, lépésről lépésre haladok előre, és ez számomra egy olyan hajtóerő, amitől ha megfosztanának azzal, hogy minden a fenekem alá lenne téve úgy, hogy nem én dolgoztam érte, nem én találtam ki, nem az én sikerem, akkor értelmetlenné válna az életem, és belepunnyadnék, nem érezném jól magam, nem találnám a helyem.

Tudom, nehéz elhinni, de nem minden nő aranyásó, illetve nem a pasik megkopasztása árán akar minden nő vagyonra szert tenni, én a saját eredményeimre, ötleteimre büszke vagyok.