Miért nincs egyenjogúság az ismerkedésben?

Ha valóban egyenjogúság lenne úgy, ahogy papíron kéne, én most a szakmámban dolgoznék teljes mértékben és nem kellett volna végigjárnom x céget, mire valahol legalább a munkaidőm részében foglalkozhatok a szakmámmal, de nem kellett volna megtapasztalnom, hogy nem vettek komolyan, csak mert nőnek születtem...

Aki érdekel, arra ráírok, az exemre is én írtam rá anno, és majdnem egy éves kapcsolat lett belőle (sajnos egyéb körülmények miatt nem tartott tovább). Viszont mostanában nem találtam még olyat, aki kellőképpen felkeltette volna a kíváncsiságomat, és passzolnánk. Pl. dohányzóknál nem próbálkozok, sokan nem adnak semmi érdekes támpontot, mivel lehetne elkezdeni egy beszélgetést, csak van kint (jó esetben) 1 vagy 2 semmitmondó fotó (jó esetben normális minőségű, aztán vagy szimpatikus, vagy nem, de a fotók többsége vállalhatatlan - fotó nélküli felhasználókat alapból ignorálom, én sem árulok zsákbamacskát egy ilyen oldalon, hogy nézek ki), az adatlap sablonos része részben kitöltve (de sokan pl. a dohányzásra vonatkozó részt nem töltik ki), és a szabad szöveges részben semmi, vagy a másik nemet kritizálja, vagy a szokásos, hogy nem tud ide mit írni, ismerjük meg... szóval semmi kapaszkodó.

Majd akkor, ha a férfiak egy nagy része nem küld el a fenébe azért, mert ne a nő kezdeményezzen, az túl unalmas, nem érzi magát férfinak, stb.

Én mondjuk ráírok arra, aki érdekel, de rohadt idegesítő, hogy nem hívhatom el én találkozni, mert azt sérti az egójukat. Mondjuk egy idő után felhozom, mert nincs kedvem várni, ameddig megteszik ezt a lépést, hogy aztán kiderüljön, sértette az egóját.

Úgyhogy a férfiak sem könnyű esetek, csak én nem általánosítok, mert nem mindenki ilyen, de amikor 10-ből 9x ez az eredmény...

Nem értem hogy egyes férfiaknak miért akkora fájdalom az udvarlás.

Egyébként pedig elég nagy tévedésben vagy, a nők még mindig kevesebb fizetést kapnak ugyan azért a beosztásért, nehezebben fogadják el, mint vezetőt, és többet kell dolgoznia ugyan azért az eredményért, mint egy férfinak.

Mi szülünk, mi menstruálunk, mi végezzük a házi munka nagy részét, alapjáraton a gyereknevelés oroszlánrésze is ránk hárul, plusz mindezek mellett dolgozunk is, mert különben ingyenélő ribbancok leszünk. Nem hiszem, hogy akkora áldozat lenne az az udvarlás...

A nők azért kapnak kevesebb fizetést ugyanazért a beosztásért, mert a munkájuk (átlagban) kevesebbet ér. Fizikai munka esetén nem kell magyaráznom, hogy miért. Szellemi munka esetén pedig azért, mert a férfiak között több a kiugróan magas intelligenciával rendelkező személy.

Ma már azt se mondanám, hogy a házimunka nagy része a nőkre hárul. Minden nő elvárja minimum azt, hogy megosszák a házimunkát, de sok nő egyáltalán nem is hajlandó kivenni a részét belőle.