Mennyire jellemző általában a nőket az ismerkedésben az empátia önzetlenség és az elfogadás?

Én csak magamról tudok nyilatkozni.

Maximálisan eltudom fogadni a másik embert, néha napján szorul belém egy kis empátia is. Önzetlennek nem mondanám magam, azt szeretem, ha minden úgy történik, ahogy nem jó.

Tökéletesen jellemző, bármelyik pasiban képesek meglátni a jót!

[link]

Azt kérdezed, az ismerkedésben mennyire jellemző az empátia, önzetlenség és az elfogadás. Ha jól értem, akkor ismerkedésnél, azaz egy olyan emberrel szemben, akit még nem ismerek. Jól gondolom?

Nos, az empátia és az elfogadás ebben a helyzetben azt jelenti, hogy elfogadom, hogy ő olyan, nem ítélkezem felette, viszont fenntartom a jogot magamnak, hogy eldöntsem, kell-e nekem az az ember. Empátia szintén. Mondjuk ha ismerkedés közben elmondja magáról (mint alant egy kérdésben), hogy erőszakos bűncselekmény miatt eljárás folyik ellene, akkor elfogadom az összes indítékaival együtt, de közelebbi kapcsolatba nem szeretnék kerülni az illetővel.

Ismerkedés idején meg az önzetlenség... hát nem is tudom, pontosan mit értesz ez alatt. Önzetlenül adjam oda a havi fizetésemet egy ismeretlennek? Nem, ennél sokkal önzőbb vagyok. Az önzetlenségemet a páromnak, a szeretteimnek, és bizonyos fokig a rákszorulóknak tartogatom.