Miért nincs még egyenjogúság ismerkedésbe?

A magad nevében írj. Sosem küzdenék egy nőért sem, mert hülye lennék teperni, ha látom hogy nem én kellek neki. Ha már küzdeni kell, az régen rossz.

A határozottság is személyiség kérdése. Személyisége pedig a nőknek is van tudtommal, mivel ők is emberek. A kezdeményezésnél szintén a személyiség dönt.

Nézd, nemek közötti TELJES egyenjogúság SOHA nem lesz, hiszen vannak egyértelmű biológiai eltérések a két nem között. Pl. a férfiak ugye még mindig nem tudnak gyereket szülni.

Számos téren van egyfajta (!) egyenjogúság, szerintem az ismerkedés is pont ilyen, hiszen az elmúlt évszázadokhoz képest, amikor a férfi (vagy a családja) kiszemelt egy lányt, ő járhatott csak udvarolni a lányos házhoz, neki kellett megkérnie a kiszemelt kezét, neki kellett eltartania a családját, stb., mostanra már egész kölcsönössé vált a dolog.

A nők is részt vesznek az ismerkedésben (attól, hogy direkt nem szólítunk le pasikat, még aktívan veszünk részt, max. a férfiak annyira érzéketlenek, hogy nem csapják le a magas labdákat). Vannak olyan pszichológiai, biológiai, szociológiai, antropológiai, stb. tényezők, amelyekben a férfiak és nők másképp működnek, és ez nagy valószínűséggel nem fog már változni az emberiség teljes kipusztulásáig.

Nézd, amíg az egyenJOGÚságot összetéveszted a NEMI SZEREPPEKkel, addig nem fogod megérteni.

Akkor picsogj emiatt, mikor nem botránkoznak meg azon, ha a nő kéri meg a férfi kezét.

"Nem a NEMI SZEREPEK miatt van az, hogy a férfi többet kap egy vállalatnál ugyanazon beosztásnál? "

Jaj kezdődik a "wage gap" buli, nem kap többet (max azokban a munkákban ahol teljesítmény alapján jár a fizetés, ott meg mindenkit azért fizetnek amennyit tesz), nincs olyan hivatalos kimutatás ami ezt igazolná, hagyjuk már ezt https://www.youtube.com/watch?v=wjWBXbGVyQU

Az a baj sok nőt meg rámenősnek tartanak ha kezdeményez és sok pasit meg ez taszít.

Olyan fölösleges idekeverni a munka világát, a kérdés párkapcsolati témájú.

Itt pedig, a társadalom kevésbé primitív részében igenis egyenjogúság van. Azokon a helyeken, ahol én megfordulok, bármikor odaléphet egy nő és megismerkedhet egy számára szimpatikus férfival. És innentől kezdve kettejükön múlik, hogy hogyan alakul a további kapcsolatuk.

Le lehet pontozni, de nekem az volt az élményem, hogy kb. ötven százalékot tettem bele abba, hogy összejöjjek a párommal, ahogy azóta is kb. ötven százalékot teszek bele, hogy a kapcsolatunk harmonikusan működjön. Mert én léptem oda a zsúfolt kávézóban az asztalához, és kérdeztem meg kedvesen, hogy leülhetek-e. De aztán neki is kedvesen kellett erre válaszolni, hogy szóba elegyedjünk. Aztán ő kezdeményezte először, hogy búcsúzóul megöleljen, de utána én írtam neki valami kedveset. Legközelebb pedig én pusziltam meg (igaz még az arcán :)), és ő simogatta meg a vállam.

Szóval anélkül, hogy túlrészletezném, egyszerűen ez normális esetben egy egyensúlyi helyzet.