Miért nincs még egyenjogúság ismerkedésbe?

10:

De nem érted? Az élet bizonyos területein egyenjogúságra törekszünk. Az élet más részein pedig arra, hogy a férfiaknak legyen nehezebb.

Tehát ebből mindent egybe vetve az fog következni, hogy összességében a férfiaknak lesz a nehezebb, mert vannak területek, ahol egyenjogúság van és vannak területek, ahol meg a nők vannak előnyben.

Mondok pár dolgot, amikben a férfiak hátrányban vannak az életben a szerelem/szex témakörén kívül:

-a hajléktalanok több mint 90%-a férfi

-a férfiak halnak előbb, mégis a nők mehetnek fiatalabb korban nyugdíjba, tehát a nők több időt tölthetnek nyugdíjban sokkal, dupla okok miatt

-a nehéz és/vagy veszélyes fizikai munkákat végzők több mint 90%-a férfi

-egy férfinak esélye sincs váláskor megkapni a gyereket, hacsak az anya nem súlyosan alkoholista, drogfüggő, elmebeteg vagy hasonlók

És tudjátok mi a legrosszabb? Hogy

férfiak előnyei: gonosz férfiak, akik összefogtak a nők ellen, változtatni kell rajta

férfiak hátrányai: az ő hibájuk, jó ez így ahogy van

nők előnyei: maguknak köszönhetik, jó ez így ahogy van

nők hátrányai: a férfiak hibája, változtatni kell rajta

Nagyon sokan így gondolkodnak sajnos.

13:

A kivételek...

Azért 100-ból 97 pár, ahol a végén legalább szexuális kapcsolat lesz (ha nem is tartós), még mindig úgy ismerkedik meg, hogy a férfi kezdeményez.

Én azt vettem észre, hogy a férfiaknak nem igazán imponál az, ha a nők kezdeményeznek. Legtöbbjük inkább távolságtartó lesz utána, esetleg nyomulásnak veszi a dolgot, úgy érzi, hogy ráakaszkodik a nő azzal, hogy kezdeményez. Így a nők hamar megtanulják, hogy jobban járnak, ha nem ők kezdeményeznek, legalábbis nem nyíltan.

Ezek csak az én tapasztalataim persze, előfordulhat, hogy ti másképp látjátok.

Én 22 éves lányként annyit tudok válaszolni, hogy belém pl a környezetem - ha nem is direkt módon - "belém verte", hogy ha a nő kezdeményez, azzal csak elriasztja a pasit: k..vának fog tűnni, meg túl "tapadósnak", meg különben is elrontja a férfi játékát, hisz a pasikban benne van a vadászösztön, blablabla.

Tisztában vagyok vele, hogy ezek az állítások nem igazak minden férfira, DE én ebben a felfogásban nőttem fel, és elég nehéz "levetkőzni" ezeket a nézeteket.

Volt már, hogy láttam valahol egy szimpatikus srácot, tök szívesen elkezdtem volna vele beszélgetni, de eszembe jutottak ezek a dolgok, és annyiban hagytam, hogy úgyis csak lekoptatna.

Egyébként nem kell "küzdeni" a nőért. Ha a nő játssza a jégkirálynőt, és egy lépést se képes tenni a férfi felé, akkor megette a fene az egészet. Ha nem tetszik, akkor kell keresni olyan nőt, aki érdeklődő, és ő is tesz lépéseket feléd, még ha a legelső lépést tőled várja is, de utána működik a kölcsönösség.

Nem olvastam a korábbi válaszokat, lehet, hogy valaki írta.

De.

A mai "egyenjogúság" néven ismert jelenség az alapvetően szociális, társadalmi szintű dolog, jogi kérdés leginkább. Míg a párkeresés az egyének szintjén történik és biológiai kérdés, nem jogi. Igazságtalanság vagy sem, azt nem lehet törvénybe iktatni, hogy a nők az összes náluk kezdeményező férfival el kell menjenek randizni, és a férfiaknak az összes, szabadnak tűnő nőnél kezdeményezni kötelesek. A párkeresés nem igazságosságon, inkább rátermettségen alapul. A férfiak teljesen más dolgokat várnak el a nőktől, mint fordítva- legyen szó rövid vagy hosszú távú kapcsolatokról. És minthogy más az elvárás, a párkeresési stratégia is teljesen más és így a kezdeményezés, a randizás legeleje is teljesen másképp zajlik, mások a követelmények. Sok férfi nem díjazná, könnyelműnek, sőt mi több, KÖNNYŰNEK tart egy nőt, aki kezdeményezni merészel nála, merthogy nem kellett megdolgoznia érte. Szó se róla, szívesen megdugja, de tisztelni, becsülni nem fogja. És abból meg nem igazán lesz tartós párkapcsolat.

A nemek között csak jogilag lehet egyenjogúságot alkotni. Vannak biológiai és pszichológiai különbségek is. Attól még, hogy valaki szeretne valamit, nem biztos, hogy alkalmas is rá. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról, vagy az élet bármely más területéről.