A női egyenjogúság tényleg csak a nőket érintő hátrányos dolgokról szól?

Én biztos vagyok benne hogy elég komoly gondok lesznek még ebből a femináciskodásból a későbbiekben. Sokaknak szinte minden tekintetben sikerült már átesni annak a bizonyos lónak túloldalára eddig is, pedig igazán még be sem indult ez a dolog. Figyeljétek csak meg mit hoz majd a következő 10-20 év...

Ja és becsüljétek meg majd nagyon azokat a nőket akiket nem visz magával az ár!

Valahogy a nagycégek kiscégekkel szembeni elnyomása nincs napirenden.

Ahogy a munkátatók elnyomásai ellen sem lázadoznak. Mikor maadjál csak túlórán ingyen meg ilyenek.

Gyerekek, az egyenjogúságnak semmi köze az udvariassághoz.

Előreengedni valakit az ajtóban vagy átadni a helyet, ez szimpla neveltetés. Vagy az idősebbnek nem adod át a helyed mert ő egyenrangú veled?

Az egyenjogúság pedig nem törli el a nemi különbözőségeket.

Az udvarlással pl mi a baj? Mit szeretnél mi legyen? Illetve a sült galamb senki szájába nem repül. Különben sem párkeresésből áll az élet, hogy a nők e téren fennálló előnyét minden vitát eldöntő érvként használhassák sokan. Egyszerűen nem értem. A nők többsége dolgozik. Párkapcsolatban ugyanúgy fizet mint a párja a randikon is szokás felezni a számlát. Virágot adni nem kötelező. Nem értem mi a kérdés. Persze, hogy van olyan aki a maga előnyére használ egy adott társadalmi eszmét vagy szokást. De ezt általánosnak venni...

Pont most megy valamelyik északi országban (svédeknél, vagy finneknél?) a férfiak jogi abortuszáról vita. Pont a férfiak egyenjogúsága miatt. Ott a 18. hétig dönthet úgy az anya, hogy nem szeretne anyává válni és abortuszt végeztet el magán. A férfinak is meg szeretnék adni azt a jogot, hogy ugyaneddig az időpontig eldönthessék, apák szeretnének-e lenni, ha nemmel döntenek és kitöltenek egy papírt, semmit nem lehet rajtuk számon kérni a későbbiekben, ha az anya megtartja a gyereket, de ebben az esetben jogot sem formálhatnak a gyerekre, vagy láthatásra.

A bulizós dolog jogos, az ajtóban előreengedésen nem tudom, mit kell kiakadni. :D Ez olyan, mint az asztali etikett, társadalmi szokás kérdése.

A kérdésre válaszolva: a női egyenjogúság a nőket érintő kérdésekkel foglalkozik. A férfi egyenjogúsággal is foglalkoznak szervezetek és társadalmi irányzatok, azok pedig csak a férfiakra koncentrálnak.

Azért azt a legtöbben látjuk, hogy nőnek lenni ma is nagyobb szívás, mint férfinak. Túlzásokba esni nem kell, de az egyenjogúságért érdemes harcolni.

Hát ha már egyszer "női" egyenjogúság...

Igazából rengeteg női-férfi probléma függ össze, így ha segítjük az egyik oldalt, akkor a másik helyzete is javulni fog.

A hagyományos felállás ugye az, hogy a férfi a határozott, erős vezető, a nő pedig behódol neki. Ez természetesen azzal jár, hogy a férfiak irányítják a kapcsolat menetét, ők küzdenek a nőért, idővel ők kérik meg a nő kezét, ha úgy döntöttek, hogy eljött az ideje, úgy általában ő szavuk a mérvadó, és természetes, hogy a házasságban a nő felveszi a nevüket, stb...

Minél inkább visszaszorul ez a "férfi a vezér" sztereotípia, annál elfogadottabb lesz, hogy a nő nagyobb szerepet vegyen ki a kapcsolat irányításában, azaz egyre több felelősség kerül le a férfiak válláról. Mára már legalább az kezd kimenni a divatból, hogy randikon automatikusan a férfinak kell fizetnie, ami annak a jele, hogy a dolgok igenis változnak.

Másik elterjedt képzet, hogy a nő gyenge, ő sírhat, és a férfinak kell őt támogatnia, mint egy erős kőszikla. Ezzel több gond is van:

1, az érzelmek megélése és kimutatása nőies

2, már-már társadalmi stigma van azokon a férfiakon, akiknek bármilyen "nőies" tulajdonsága van

3, az érzelemkimutatás a gyengeség jele, márpedig egy erős ember soha nem mutatja ki a gyengeségét.

A női egyenjogúságért küzdők azt akarják, hogy ahelyett, hogy lenéznék a nőies(nek kikiáltott) tulajdonságokat, inkább fogadják el azokat, és haljon ki a köztudatból, hogy gyenge az, aki felvállalja az érzelmeit. Legyen az nő, vagy férfi.

Nem csoda, hogy számottevően több öngyilkosságot követnek el a férfiak, mint a nők, hiszen gyakorlatilag senki sem tanítja őket arra, hogy hogy birkózzanak meg a szomorúsággal és a fájdalommal. Így már látható, hogy a férfiaknak is hasznos lenne, ha eltűnne ez a nő = érzelmes = gyenge berögzülés.

Amúgy még régebben olvastam egy cikket, ami a svéd nőkről szólt, amiben a újságíró azon viccelődött, hogy az ottani nők olyan feministák, hogy jóformán kikérik maguknak ha kinyitják előttük az ajtót, szóval nem olyan biztos, hogy a nők örökké ragaszkodni fognak ezekhez a lovagias gesztusokhoz. (Gondolom a cikk túlzott, de van valóságalapja) Én pl egyáltalán nem igénylem, hogy engedjenek előre, és azt sem, hogy ingyen mehessek szórakozni, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Tényleg elég gáz volt, amikor sokan tiltakozni kezdtek Szilárd javaslata ellen, de ez nem a az egyenjogúság, hanem a pozitív diszkrimináció nevében történt.

Egyébként vannak férfijogi mozgalmak is, amik (amikor nem éppen a nőjogi mozgalmakat próbálják fúrni) sokkal jobban meg tudják fogalmazni a férfiak problémáit, szóval nem értem, hogy miért olyan fontos, hogy a férfibajokkal is a kifejezetten nőkért létező mozgalmak törődjenek...