Ha én nőként elértem egy olyan szintet, hogy képes vagyok magamat eltartani önállóan, nagy elvárás, hogy egy férfi is képes legyen legalább ezt az anyagi szintet elérni, és ne tőlem várja, hogy kisegítsem?

Én nem nézek le senkit, dolgoztam a főiskola mellett is mindig, hogy a szüleimet ne nagyon terheljem. Kimondottan tetszenek azok a férfiak akik a jég hátán is megélnek, életrevalóak. Nőben sem tartom sokra aki csak otthon mereszti a fenekét és költi a párja pénzét....de férfiban meg egyenesen taszít.

Ez nem nagy elvárás, de azért már ezzel kezdeni egy randit, hogy minden kertelés nélkül kijelented, hogy egy egyedül élő, anyagilag független embert fogadsz csak el, leszűkíted a kört. Tegyük fel, ismerkedsz valakivel, állatira megvan az összhang, de mondjuk épp éri egy baleset utána, minek következtében dolgozni sem tud és táppénzre sem mehet hónapokig, mert kirúgják utána, akkor mit teszel? Vagy mondjuk épp leépítés van a cégnél, és ő is beleesik az elküldöttek közé. Már eleve le van írva ez az ember? Nyilván más, ha egy utolsó léhűtőről van szó, aki előadja a nagy szorgalmast, de közben ki tudja miből él, meg hazudozik össze-vissza, mégis beveszed. Vele elnézőbb lennél, mert mondjuk csalások, lopások által mindig fel tud mutatni pénzt? Érted, annyira nézőpont kérdése minden. Pl. nekem meg nem fordulna csak azért leírni egy nőt, mert mondjuk a szülei tartják el jelenleg., vagy épp nem dolgozik. Miért? Mert fogalmam sincs, hogy az élete miért tart most ott, ahol. Ezért kell megismerni, de ilyen kikötések mellett erre csak kevesen képesek.

Ismerek egy vállalkozó fiatal csajt, kb luxusautója van, az anyját dolgoztatja a vállakozásában, az anyja bkv-val jár, a "tisztelt" lánya pedig urizál a luxuskocsiban... Kérdező, ha te is igy "küzdötted" fel magadat, akkor ne hencegj...