Elegem van már abból, hogy a nők r-bancok. Miért nem tudok normális társat találni? Nincs normális nő?

Először is: nem a szerencsétlen szerelmi életem haragját vetítem ki a nőkre, mert nem olyan vagyok, aki senkinek sem kell

22 éves vagyok. A számomra megfelelő korú nők egy részét (kb fele) kezdésnek kizárom a külső/kisugárzás miatt. (szerintem a szépség nagyrészt nem adottság, hanem inkább életvitel kérdése, az pedig összefügg a belső tulajdonságokkal)

Tehát külsőre nincsenek semmi extra igényeim, a másik fele átment, és itt már a személyiség érdekel engem. Ezeknek a csajoknak a többsége az én szemember rib-nc. Én egy szép, romantikus kapcsolatot szeretnék, amiben két ember szereti egymást, és ebbe nekem nem fér bele az, hogy valaki alkalmi szexekben vesz(vett) részt, mert aki ilyen könnyen eladta a lelkét, attól én már nem számítok semmi jóra egy igazán jó tartós kapcsolat szempontjából, mert máskor is el fogja. Könnyen jön-könnyen megy típusú életvitel nem nekem való. A szexkapcsolatról meg már nem is beszélve. Tehát ezzel már ki is zártam a nők túlnyomó többségét. És akkor ott vannak még azok, akik ugyan nem partirib-ncok, nem alkalmi szexéletet folytatnak, de azért cserélgették a pasijaikat annyit, hogy már megvolt legalább 6-8 22 éves korukra. Efölötti szám is kizáró ok nálam. Nemcsak a könnyűvérű életvitel miatt, hanem amiatt is, mert tudom, hogy akik sokadikok egymásnak, azok már sosem fognak egymás számára olyan fontos szerepet betölteni, mint olyanon, akiknek még alig volt más addig. Nem mindegy, hogy egy egész körszelet tortából egynyolcad cikket kapsz, vagy a felét. Mert azok az érzelmek és élmények, amiket veled élhetne meg, már 5-6-7 másik pasira ellőtte, mert az érzések is minél több pasi esetén egyre közömbösebbé válnak a csajokban, én ezt látom. Ugyanaz az élmény sokadjára már nem olyan nagy szám. Szóval kizártam a csajok többségét. És a maradék, "legnormálisabb" csajok körében még akkor ott van maga a válogatás témája, ami a legjobban kiveri nálam a biztosítékot. Még a legnormálisabbnak mondott csajoknál is azt látom, hogy több pasi bejön nekik, és szinte teljesen mindegy, hogy ez, vagy az jön, amelyik jön, az viheti. Nem azt választják, aki a legjobban bejön, akit a legjobban szeretnének, hanem amelyik sült madárként repül a szájukba. Aztán ha már úgy alakult, akkor azt hazudják majd, hogy mindig is őt akarták. És itt érett életvitelű, okos, egyetemista nőkről (is) beszélek. És engem ez teljesen visszataszít, hogy azt látom, hogy valakinek ennyire mindegy, hogy én jövök, vagy más. Ha én nem, nem gáz, majd mert ott az a másik pasi, aki szintén bejön... és ezt még olyan csaj is megcsinálta velem, aki szinte bevallotta az érzelmeit felém (bár nem mondta ki), én csak óvatosan akartam közelíteni felé és ez 1-2 hétig eltartott, ez idő alatt meg összeszedte valaki más egy buliban. Ennyit ér.

Ugyanez a véleményem azokról, akik ha ló nincs, szamárral is képesek összejönni, ahelyett, hogy inkább keresgélnének még. A csajok többsége kapcsolatfüggő. Csak legyen valaki velük, és kész...

Szóval a lényeg, hogy én olyasvalakit szeretnék, aki tényleg ragaszkodik hozzám és tényleg én kellek, nem más, nem akáarki. Egy érzelmekben gazdag, harmonikus kapcsolatot, melyekre az említett kizáró okaim káros tényezők lennének. Ha én tudok és tudtam így hozzáállni valakihez, nem értem, hogy miért nincs ez így viszont. Vannak, akik kezdeményeznek felém, vagy legalábbis komoly jeleket adnak, csak általában az is bebizonyosodik elég hamar, hogy mégsem gondolták komolyan, amikor következő héten már mással vannak. Még mielőtt egyáltalán elkezdett volna alakulni valami. És még sok hasonló sztori...

:(