Miért nehéz párt találni a pasiknak?

51-es

Nem tudom, hogy mások milyen lányoknál, de én kerültem mindig a feltűnő lányokat. A szolidabb, csendesebb, jellemzően a átlaghoz közelítő, de azért helyesebbnek mondható lányokat kerestem.

Azért azt fontosnak tartom kiemelni, hogy nőies lányokat keresek csak. Manapság pedig ez a legszűkebb keresztmetszet sztem. Imádják a trottyos gatyát, felnyírt hajat, rövid hajat, gumicsizmát, formátlan egyberuhát, de ha egy lány még nyomaiban sem tűnik nőiesnek, soha nem fog érdekelni, ez tény.

A másik, akihez nem fogok közeledni, az a fapofa vagy az ide ne gyere, mert megöllek-nézés. De gondolom ez elfogadható.

Ha mutatsz 10 képet, megmondom, hogy melyikhez mennék/nem mennék.

Én sem próbálkoztam plázapitáknál sosem. Mondjuk úgy konkrétan nem is próbálkoztam sokszor, inkább csak közvetve értek csípőbőli elutasítások, pl. képküldés utáni felszívódás, meg sikertelenség tinderen, ami ugyan nem egy operabál, de a külsőről talán ad egy valamilyen visszajelzést. Nem a legjobb képeim voltak kint sajnos mint utólag megtudtam, de szerintem látszott az arcom és az alkatom is, volt rendes bemutatkozásom, 3 hónap alatt volt kb 7 match, abból 1-ből lett rendes beszélgetés, aztán az a csaj is eltűnt (bár ő nem a külső miatt). Mostanság kipróbálnám még egyszer afféle kísérletként pár fokkal jobb képekkel, hogy mi fog történni. Személyesen mindenféle első találkozáskor nagyon ideges vagyok, és nem is tudom a legjobb formámat hozni, plusz arcra csúnya vagyok, így az élőbeni kezdeményezések 100%-osan kudarcra vannak ítélve, így nem is próbálkozok. Alapvetően én is inkább a visszafogottabb, rendeslány-típust kedvelem, volt is már két barátnőm ebből a típusból, de mindkettőt először írásban hódítottam meg.

Apropó, hódítás. Az oké, hogy udvarolni kell, ez nagyjából megy, de az udvarlásig kell egy bizonyos szintű ismerete a másiknak, hogy tudjam, hogy igen, neki akarok udvarolni, szeretném, ha több lenne. Na de hogy jussak el idáig?

"Személyesen mindenféle első találkozáskor nagyon ideges vagyok, és nem is tudom a legjobb formámat hozni, plusz arcra csúnya vagyok, így az élőbeni kezdeményezések 100%-osan kudarcra vannak ítélve, így nem is próbálkozok."

Tipikus gyávaság, na nem a lányoktól hanem mert félted az önérzeted, így inkább nem is próbálkozol hogy ne sérüljön az egod.

"Alapvetően én is inkább a visszafogottabb, rendeslány-típust kedvelem, volt is már két barátnőm ebből a típusból, de mindkettőt először írásban hódítottam meg."

Akkor valami más probléma is csak lehet ha már nincs veled a két hölgy, nemde?

"Az oké, hogy udvarolni kell, ez nagyjából megy, de az udvarlásig kell egy bizonyos szintű ismerete a másiknak, hogy tudjam, hogy igen, neki akarok udvarolni, szeretném, ha több lenne. Na de hogy jussak el idáig?"

Azért az udvarlásból ne csináljunk már szüzesség elvesztését...

Jaj, ne, ne ne legyünk már ennyire demagógok kérem. 1)Van valamiféle szocifóbia, vagy szociális analfabetizmus, vagy netán némi asperger-tünet, ami miatt minden új emberrel szemben személyesen lámpalázam van, egy tetsző lánnyal szemben meg még stresszesebb a dolog. Az nem gyávaság, ha tisztában vagyok a képességeimmel, és inkább nem megyek házhoz a pofonért.

2) Egy kapcsolat csak azért érhet véget, mert nálam probléma van? Vagy mert egyáltalán kell valakiben problémának lennie? Kiderült, hogy túlságosan különböznek a terveink a jövőre nézve, ennyi történt.

3) Az egész udvarlásról azért kérdeztem, mert pl. itt is el lett mondva, hogy kezdjünk el udvarolni, tegyünk a lányért, meg satöbbi, és majd akkor elérhetünk a szívéig. Tehát kb az, hogy az udvarlás alatt ismerem meg egyáltalán a lányt, na de amíg nem ismerem, honnan tudom, hogy érdemes-e neki udvarolnom, összeillünk-e? Gyakorlatias személy vagyok, ezért kérdeztem, de lehet a koelhóidézetek tartományában értelmezhetetlen a kérdésem.