Miért nehéz párt találni a pasiknak?

Nekem azért nehéz, mert kövér vagyok.

De már nem is keresek...

Ebben a nem tudtok udvarolni dologban van valami...

A barátom sem tudott az elején, szerelmes volt belém, még lépni sem mert, azt gondolta az a megoldás, ha szép lassan elfelejt.

Közben az egyik haverja beszélt vele, hogy ne legyen töketlen, kapja magát össze és mondja el a dolgokat, kezdjen el udvarolni, nem veszít semmit.

És valóban, mert már 2 éve vagyunk együtt.

Ha nem próbálja meg, akkor sosem jöttünk volna össze.

Bár az tény, hogy különbség van aközött, hogy valaki szerelemből akarja a másikat vagy csak szimplán azért, hogy legyen valakije.

Azért azt vegyétek tudomásul, hogy élesen kettéválik a pasik tömege aszerint, hogy megfelel-e a média által belétek plántált képnek.

Ezt persze tagadni fogjátok, sőt az az érvetek fog előjönni, hogy a nők, mivel az istennek sem adnák fel a passzivitásukat, mert sérülhet akkor az ő egójuk is, inkább belemennek abba, hogy randiznak "nekik külsőre nem tetsző" férfiakkal is.

Sőt, folyton átlagos magasságú férfiakat láttok csajjal járni az utcán, ergo minden nem magas srác fogja be a pofáját, mert igenis van, aki rájuk vetemedik.

A gond az, hogy mindig egymásra mutogattok, de ti személy szerint sosem adnátok lejjebb a lécet.

Hol láttok ti olyat egy társkeresőn, hogy egy nő 175-ről 165-re állítsa a csúszkát?

Ugyeugye...

Már több tanulmányt is olvastam arról, hogy a nők a férfiak 80-90%-át látják átlagon alulinak, ami egyrészt rettentő megalázó, másfelől szemernyi kétséget sem hagy bennem, hogy az egyenesség a legrosszabb, amit a saját sikerességem érdekében tehetek, ha ismerkedésről van szó.

A nők szemmel láthatólag képtelenek elvonatkoztatni és csak "könyörületességből" képesek esélyt adni, amire mindig meglepődnek, hogy pozitívan csalódnak a végén.