Megéri küzdeni azért, hogy legyen végre párkapcsolatom? Azokat kérdezném akiknek már volt.22F

Sajnos nem vagyok egy nagy eresztés, sem külsőleg, sem belsőleg. Nem vagyok jóképű férfi, sem kimondottan izmos, igaz legalább magas (190 cm). Belsőleg kissé introvertált, hallgatag, halk szavú, bizonytalan, szégyellős, önbizalomhiányos vagyok, inkább a háttérben maradok, könnyen zavarba lehet hozni és én nem vagyok a visszavágás mestere, sem pedig humoros.

Az évek alatt felfejlődtem egy olyan szintre, ami már lehetővé teszi a normális életvitelt és nem tűnik ki egyből az emberek közül. Az edzésnek hála 20 kg-ot szedtem fel úgy, hogy nem zsírosodtam el, divatos frizurát vágattam, kezeltettem a pattanásaimat, kialakítottam egy öltözködési stílust. Megtanultam valamilyen szinten kiállni magamért és az igazamért, eljárok társaságba, lettek barátaim, több ember felé nyitottam, bőbeszédűbb lettem a korábbiaknál és több olyan helyzetet képes vagyok kezelni, amik eddig nem mentek a félénkségem miatt.

Ezek után hogyan tovább? A tapasztalataim alapján a lányok számára így is egy hatalmas NEM vagyok párkapcsolati szempontból, akármennyit fejlődtem korábbi önmagamhoz képest, hisz most mondhatjuk kb. felértem egy átlag fiú szintjére. Megéri tovább haladni, izmosodni, még jobban kinézni, belsőleg férfiasabbá és magabiztosabbá válni annak érdekében, hogy úgy már lehetőségem nyílni párkapcsolatot kialakítani egy számomra is megfelelő lánnyal?