Mit tegyek, ha senki sem szimpatikus?

# 9: Ezzel az a gond, hogy az ember kötődési mintázata EGY ÉVES KORRA kialakul. Ebből a korból pedig senkinek nincs tudatos emléke, kizárt, hogy valaki házilagosan feldolgozza. Egy bizonyos szintig el lehet jutni, meg lehet érteni sok mindent, de átdolgozni csak külső segítséggel lehet. Nekem meg ez a tapasztalatom sok-sok önálló kontármunka után. Tartós, meghitt kapcsolatra így sem váltam alkalmassá, csak olyan "mintha-kapcsolatokra".

De ha azt mondod, hogy te már évek óta érsz tartós, boldog, meghitt, biztonságos párkapcsolatban, akkor elhiszem neked, hogy működik a házilagos megoldás.

"Mielőtt otthagytam a pszichológust ő is erre akart rávezetni, mintha valami észrevehetetlen pont lenne az életemben a változás kezdete. "

Mert ez így van. Amit te az oknak érzékelsz, az nagy valószínűséggel már tünet. A valódi okok nagyon mélyen, a tudattalanban vannak, és csak hosszú (!) idő után, fokozatosan tárulnak fel. Nekem is apránként derült ki minden, és ahogy fejtegettük a szálakat, apránként jutottunk el az összes problémám elsődleges forrásáig. Nem a kapcsolataimban volt a hiba, azok már tünetek voltak. De még csak nem is a gyerek- és fiatalkori traumák. Ezek is mind-mind csak tünetei voltak a nagyon kora gyerekkori sérüléseimnek.

És hogy mit kezdj vele, ha tudod az okot? Hát éppen erről szólna a terápia, ha benne maradnál! Nem az ok feltárása a lényeg, hanem a személyiség hibásan működő részeinek az átdolgozása. Szerinted az négy ülés alatt megvalósítható? Elárulom, nagyon nem! Működik, de csak akkor, ha elköteleződsz, ha megbízol a terapeutában, ha te is akarod a változást.

Ha nekem valaki megmondta volna az elején, hogy mit lehet elérni, nem hittem volna el! Az életem minden területét megváltoztatta a terápiám, de tényleg. Változott a gondolkodásom, a viselkedésem, a kapcsolati működésem - minden. Megtanultam kötődni, kapcsolatban lenni, szerelmesnek lenni. Nem 5 perces folyamat volt, és nem is könnyű, de megérte. Egyet bánok csak: hogy nem vágtam bele korábban.

A "dolgozd fel" konkrétan opció! Az egyetlen jó opció! Nekem a legnagyobb törést az életemben is fel sikerült dolgozni, hiszen nem az a lényeg, hogy elfogadd és nyugtázd magadban azt, hanem megtaláld a kellemetlen neuralgikus pont pozitív oldalát, pozitív hatásait. Akkor is, ha szerinted nincs neki. Nekem szerencsére volt fizikai fogódzkodóm, neked is emiatt javasoltam "levegőváltozást". Mert ha felfedezel az új életedben, hobbidban valami szépet, akkor az már egy fogódzkodó: nem tennéd, éreznéd, élveznéd azt, ha akkor, ott nem úgy történik. Tehát a rossz dolgok végülis valami jóhoz vezettek. És ilyenkor nem szabad azon töprengeni, hogy mi lett volna, ha? Nem tudjuk, maradjunk annyiban, hogy biztos minden sokkal, de sokkal rosszabb lenne. Ellenben ez a mi pici fogódzkodónk jó, és ehhez a jóhoz ezen a rossz úton jutottam. Lehetne sokkal rosszabb is... Szóval? :D

Ha gondolod, írj privit.

# 13: Nincs enyhe pszichológiai probléma. Azt, hogy valaki minden potenciális partnert leértékel és képtelen kapcsolatba kezdeni, egyáltalán nem mondanám enyhe problémának. Azt, hogy minden emberi kapcsolatát leépíti és magába zárkózik, szintén nem mondanám enyhe problémának. Ez tipikusan az a helyzet, amikor már nagyon is érdemes szakember segítségét kérni, és tud is segíteni. Esetleg meg lehet várni, amíg a fentiekből komolyabb problémák alakulnak ki, mert hogy ki fognak, az szinte törvényszerű, de én nem várnám meg.

Minden fejben dől el, igen. A tudattalanban. Az, hogy kihez tudunk vonzódni és kihez nem, az, hogy bele merünk-e vágni kapcsolatokba, vagy sem, az, hogy ha belevágunk, mennyire vagyunk képesek bevonódni, kezelni a kapcsolatban felmerülő helyzeteket... ezt mind-mind tudattalan mintázatok határozzák meg.

Azt nem vitatom, hogy a többség szakember segítsége nélkül is be tud látni bizonyos hibákat. Egy szintig. De azokat az elhárító mechanizmusokat, amik ténylegesen meghatározzák az ember működését és kapcsolatait, azt SENKI nem látja át. Még a pszichológusok sem látják át a sajátjaikat (ezért kell nekik is folyamatosan terápiára ill. szupervízióra járniuk).

Én úgy mentem szakemberhez, hogy tisztában voltam, hogy milyen hibákat követek el, de bárhogy próbáltam, nem tudtam rajta érdemben változtatni. Belementem kapcsolatokba, de elromlottak. Próbáltam másképp, az is elromlott. Láttam én, hogy hol a hiba, csak nem tudtam vele mit kezdeni. Ezen tudott a terápia változtatni.

Viszont arra a kérdésre nem reagáltál, hogy vajon mennyire tudod a gyakorlatban működtetni az elméletedet? Ha igaz, hogy a tudatos változás segítség nélkül elegendő, akkor bizonyára harmonikus párkapcsolatban élsz, boldogan és elégedetten. Nyugtass meg, hogy így van...