Valóban az önállóság miatt szeretik a nők ha egy pasi külön lakik vagy az anyagi helyzetről szól a dolog?

Pacsi OnLány!

Egyébként évezredeken keresztűl működött számos kultúrában hogy több generáció élt együtt, csak ugye a fogyasztói társadalommal bejött az is hogy mindenkinek saját lakás, saját mosógép, saját autó, saját hintaló. :)

Rendben,nem kell támadni,én a kérdésre válaszoltam,a többi kommentet nem olvastam,csak az imént.

Oké,az más megint,ha ő a szülőkkel él,viszont a nőtől elvárja az önállóságot,erről a kérdésben nem tett említést.

Még mindig maradok a véleményemnél,nem minden formában van az,hogy ha a szülőkkel lakik egy fedél alatt,akkor már nem tud érvényesülni,nem tudja magát ellátni,csak ez valahogy itt gyakorin ennyire felkapott dolog,vagy Magyarországon,fogalmam sincs.

Nem is akarok semmibe belekötni,nem tudom ki hogyan él,csak írtam,az én környezetemben van ez így is.

Együtt élnek,vagyis egy házban,nem a szülőktől függnek,mivel ők is dolgoznak,van életük.Többek között még olyanok is vannak,ahol a férfjnek is és a feleségnek is külön autója van,jól megy nekik és nem a szülőknek köszönhetik.

Nem kell ezen sem meglepődni,sok minden előfordul.

Én úgy jöttem össze a párommal, hogy 2szintes házban élt az anyjával, külön szinten. Azzal, amíg találkozgattunk, nem éltünk együtt, nem volt bajom, láttam, hogy önálló. Viszont az hétszentség, hogy nem költöznék oda, és nekem fontos volt, hogy legyen benne annyi igény, hogy nem a családi házba hurcibál oda. Akkor már inkább albérlet... mondjuk nekem volt ingatlanom, oda fogunk együtt beköltözni.

Közvetlen környezetemből merített példákból vontam le a következtetést, hogy anyóssal-apóssal soha a rohadt életben nem költözöm össze. Övék a ház, ők diktálják az iramot, mindenben alkalmazkodni kell hozzájuk, mindent "jobban tudnak" stb... sztem az az egészséges, ha egy emberről levágják a köldökzsinórt. Olyan pasassal össze nem jönnék, akinek ez a jövőképe, főleg ha már elmúlt 25 éves.

Amúgy a szülőktől külön lakás meg a saját lakás között azért számtalan átmenet van. A legtöbb nő nem azt várja, amikor azt mondja, legyen a pasas önálló, hogy saját lakása/háza legyen a Rózsadombon... sokaknak már az is szimpatikusabb egy szüleinél lakó embernél, ha vki albérletben lakiki vagy többedmagával bérel egy lakást... az már az esetek többségében azért mutatja, hogy képes az önállóságra, és nem anyu mossa ki helyette a szennyesruhát.

Én úgy vagyok vele, hogy azért az elvárható, hogy 25 és 30 éves kora közötti időszakra egy tevékeny, életerős férfi kiépítsen magának egy olyan egzisztenciát, amit büszkén fel lehet vállalni ismerkedésnél.

Ám én is jól tudom, hogy ebben az országban nem úgy működnek a dolgok, mint a mesében, és ha az illetőnek van ésszerű magyarázata arra vonatkozóan, hogy miért lakik akár csak időszakosan is otthon (betegség miatt nem tudott dolgozni, bedőlt a cég, ahol alkalmazták, szemétkedett a főbérlő, stb.), akkor megértem, de nyilván elvárom, hogy dolgozzon az önállósodáson, ahogy tud; és idővel költözzön saját lakásba.

Nem anyagi kérdés, inkább véleményem szerint nem egészséges az mentálisan, se lelkileg, ha felnőttként az ősök mellett él az ember.

26/L

Nem tudom, én épp a barátom szobájában ücsörgök az emeleten, közben az anyukája meg lent tévézget a földszinten. :D

Az exem albérletben lakik, mégis egyrészt "csóróbb" mint a mostani párom, másrészt meg önállótlanabb, dettó ahogy írod, az albérletbe az anyukája jár takarítani, és ő mos a kicsi fiára, aki semmit nem tud önállóan megcsinálni, volt, hogy engem hívogatott, hogy hogy kell felmosni. :D

A párom meg tapraesett, és életrevaló, pénze is lenne, sőt a családjának megvan a régi kicsi kertes háza pár utcányira, de mi a fenének költözzön külön, hogy bámulja az üres lakást? Elég lesz majd akkor elköltöznie, ha összeköltözünk.

Engem csak az zavar, ha a pasi anyuci pici fia 20 fölött is. Az, hogy a szülőkkel lakik, semmit nem jelent.

Idióták vagytok néhányan. Úgy kapaszkodtok ebbe az elméletbe, mint a szorulással küzdő ember a budikagyló peremébe. :D

Attól hogy valaki a szüleivel vagy szülővel él, attól lehet önálló. Főleg ha elég nagy a lakás, nincs gond.

Ne vegyetek már minden nőt, egy kaptafa alá.

Van pár tényező, ami miatt szülőkkel laknak együtt, vagy éppen már külön tőlük. Tudom hogy a legjobb külön, de ezt nem mindenki engedheti meg magának. Közrejátszik néhány dolog.

Örüljetek hogy van fedél a fejetek felett, és hogy lyuk van a seggeteken és tudtok sz.@rni. Aki meg ezt el is várja, az meg próbáljon meg a kétkezi, verejtékes munkából viháncolni ebben a tróger országban. Arról már nem is beszélve hogy pl. az Észak magyarországi területen, az ember örül hogy nem döglik éhen. Persze ezt egy csücsörítő, szelfis pirított rib.@ncnak hiába magyarázod, aki aranykanállal a seggében született.

Ne higgyétek már azt hogy ebben a tetves országban, olyan könnyű megteremteni ezeket a körülményeket. Nagyon lazán veszitek ezt a dolgot.

Az a szerencse hogy vannak még empatikus és normális nők, akik a párjukkal közösen tesznek a jövőjükért, mert értékelik és szeretik a párjukat. Az önállóság meg a külön lakás, 2 fogalom, nem 1.