Lányok, ti pontosan miért nem kezdeményeztek?

Ne hidd kérdező, hogy a nőknek annyira kiszámítható lenne. Mi is emberek vagyunk, akárcsak a másik nem. Nagyon sok fajta reakció van, és ez inkább intelligencia kérdése, nem pedig nemfüggő.

Én sokszor kezdeményeztem, és nem volt különösebben rossz tapasztalatom. Persze, utasítottak vissza engem is (kb 2 ilyen esetre emlékszem. Egyik esetben szimplán nem voltam az esete, noha elmondta, hogy régebben vonzódott hozzám, és velem akart lenni, de elmúltak az érzelmek. Felfogtam, és tovább léptem. A másik eset fura volt. Nem is részletezném különösebben, de felfogtam, hogy neki nincs rendben a dolog, rántottam egyet a vállamon és hagytam a fenébe. Egyik sem alázott meg, vagy bántott).

Itt mondjuk az is kérdés, mit nevezünk kezdeményezésnek. Szinte mindig én hívtam el első találkozóra volt párjaimat. Az első csók már változó. Volt, hogy én kezdeményeztem, volt, hogy a másik, de olyan eset is volt, mikor mindkettőnknek egyértelmű volt a szitu, így nem hinném, hogy bárki is kezdeményezte volna.

Mostani páromnál én kezdtem a kezdeményezést, az első találkozást, az első csókot. Az első hivatalos randit ő intézte, elhívott, megszervezte. Azóta nincs igazán olyasmi, amit ne közösen csinálnánk. Mikor kinek van valami ötlete, hogy feldobjuk a kapcsolatunkat. Nem vettem el tőle az "irányítást", nem "kasztráltam" a kezdeményezéssel. Sőt, mivel másfél éve szingli volt, és kezdett teljesen lemondani a párkapcsolatról, így nagyon örült nekem, és szerencsésnek tartja magát.

Abban viszont egyetértek, hogy nagyon kiábrándító lehet, ha egy nő kitárulkozik, és egyből az érzelmeivel traktálja a másikat, de ez fordítva is így van. Találkozgatni kell, beszélgetni, kölcsönösen keresni a másikat, flörtölni, aztán alakul minden a maga útján. Hogy ezt ki kezdi, teljesen lényegtelen szerintem. A fontos, hogy vegyük a jeleket, a nem, az nem, ne vezessünk félre másokat, és ne legyünk tapló idióták, ha valaki kezdeményez.

Ezek mindkét nemtől alap dolgoknak kéne lenniük.