Lányok, ti pontosan miért nem kezdeményeztek?

Én lány létemre nagyon sokszor kezdeményeztem, és egyetlen egyszer sem lett belöle semmi. Eleinte nyilván a külsömmel volt baj, persze ezt senki nem mondta a szemembe de mindegy, változtattam rajta, akkor is elutasítottak nyíltam vagy közvetve.

A barátommal úgy jöttem össze, hogy ő kezdeményezte a lényegesebb dolgokat.

Azt vettem észre, hogy a férfiak bár GYK-n nagyon ganzotatják, hogy szeretik/nék, hogy a nő kezdeményezzen, a való életben ez nagyon ritkán müködik. Több lányról tudok magamon kívül, akik így tettek (és semmi baj a külsejükkel, mielőtt ebbe kötne vki bele), de egy kapcsolatról sem tudok, ami a nő kezdeményezése által alakult volna ki. A férfiak ezt nem szeretik, szerintem.

Én kétszer kezdeményeztem életemben, egyszer közröhej tárgya lettem, mert a srác konkrétan mindenki előtt megalázott, másodszor pedig "szánalomból" összejött velem az adott srác, és a képembe hazudott hónapokig, mert "nem akart megbántani". Úgyhogy többet köszönöm, de nem szeretnék kezdeményezni.

21N

1. Mert azt hiszik a pasik, hogy céda vagyok,

2. Mert a pasik is megmondják, hogy nem szeretik, ha egy nő kezdeményez

3. Mert ha ki is alakul belőle vlmi kapcsolatféle állandóan megreked, mert a ffi nem érzi úgy, hogy tennie kéne bármit is a kapcsolatért (hiszen úgyis megkapja), a nő meg ezt érzi, és nem lesz neki elég az a halovány szikra, amit a ffi udvarlás címszó alatt művel.

Az 1-eshez hasonlóan én is ugyanígy jártam.

Egy nő adhat finom jeleket akkor, ha már érzi-látja, hogy ezt az apró "kezdeményezést" értelmesen, tapasztaltan, örömmel fogadó férfihez van alkalma, de magát a konkrét kezdeményezést akkor is a férfinak kell megtennie.

Ahogy egy válaszoló előttem is utalt rá, a társadalom elvárásai miatt. Ha a férfi kezdeményez és visszautasítják, akkor az nyilván neki rosszul esik, de az emberek azt mondják: van ez így, fel a fejjel öcsém! Ha a lány kezdeményez, mivel eleve alárendelt szerepben van nagyon megalázó neki, ha visszautasítják.

Mindezt úgy mondom, hogy én már kezdeményeztem, és nem is lett rossz vége, de így is nagyon szégyellem. Mentségemre szóljon, hogy kicsit berúgtam, bár ez nem mentség, inkább csak ront a megítélésemen.

Elmondom: egyszer az életben megtetszett egy férfi. Nem volt kimondottan jóképű, pocakos volt, kopaszodott, egy pandamackóra emlékeztetett. Nem igazán volt a nők kedvence típus. Én is csak azért szerettem meg, mert nagyon laza gyerek volt és bejött a humora, az öniróniája, a szövege, és hogy mindenről eltudtunk akár hajnalig is beszélgetni éjjel egy sör mellett, vagy skyepon. És sokat is voltunk együtt, volt olyan hét, hogy az alváson és étkezésen kívül együtt töltöttük az egész napunkat és mindig laza, kellemes volt a hangulat. Mondom egy életem egy halálom én nem hagyom úszni a lehetőséget, egy ilyen társ nekem tökéletes!

Le is hívtam a kedvenc helyünkre, iszogattunk, beszélgettünk majd előálltam a firmával. Mire a gyerek csak bután meredt maga elé egy ideig, majd elmondta, hogy neki nem vagyok az esete! Kedves, okos, szeretetre méltó lány vagyok, de ő a vézna, szőke, katalógus csajokra bukik (mondott itt egy közös ismerőst, aki kb modell lehetne) szóval én nem ütöm meg a szintet ő meg vizuális alkat. És még ő érezte sértve magát, hogy be mertem próbálkozni nála! Mert én csak egy hamuszürke kis senki vagyok. Se nagy mellem, se feszes testem, se kiemelkedő smink, se divatos göncök.

Utána jóideig valahogy nem tudtam már a férfiakat észrevenni.

miért nem kezdeményeztek?

Mert nincs rá szükség. Mindig hamarabb megtalálnak, mielőtt úgy érezném keresnem kell.

nem elég jóképű/jó megjelenésű srác próbálkozna nálatok, hogy mégis esélyt adjatok neki?

Nem külső alapján döntök.