Általában milyen arányba fontos a külső és a belső a nőknek?

35-ös

Te bölcs és igaz ember vagy: "Én beszélgettem már ilyen magát normálisnak tartó csalódott fiúcskával, megadtam neki a lehetőséget, hogy megmutassa, hogy valóban olyan értékes, amilyennek tartja magát."

El tudom képzelni mennyire adtad meg azt az esélyt. Gondolom végig szívtad a fogad, hogy csak csesszen már el valami, édes istenem, nehogy már egy ilyen törpének kelljen átadnom a szent puncimat!!

A férfiak siránkoznak, tény, de eddig soha egyetlen nő sem tudta, igazából meg sem próbálta cáfolni, hogy a félelmek, sérelmek akárcsak részben is valótlanok.

A nők valóban g.e.cik, ha megtehetik valakivel és igen, a szerintük nem kifejezetten jó kinéző srácok(kb tényleg a 80% ilyen.

Ettől a 80%-től nem kell neki semmi és ezeket nem is kell emberszámba venni, tisztelni pedig végképp nem.

Ebben alig van eltérés a vidéki-városi, a szép-csúnya, tanul-tanulatlan lányok közt.

Ez van, ez a tapasztalat.

Tessék szépen nekiesni és szétcincálni(remélem, hogy megteszed, de tudom, hogy nem fogod, mert pontosan tudod, hogy a siralmak, legyenek bármilyen szánalmasak is egy férfi szájából, sajnos jogosak).

Ezek azért fontos dolgok és azért fontos ezeket tisztázni, hogy lássátok meg, régen ez nem ilyen volt, a tisztelet mindenkinek járt, nem csak az alfáknak.

Ha a nők változtatnak a status-quon, a férfiak is megteszik és igazodni fognak a helyzethez)

A tisztelet most is mindenkinek kijár, csak aki nem magát sajnálja, hanem tesz, lép, fejlődik annak egy kicsit több.

Nagyapád idejében nem sírtak így a férfiak. Vicces is lett volna, ha a fél falu azért vonul cölibátusba, mert alacsony, ronda.

Mert ez így nem igaz Armando! Akkor miért vallanánk be?

:)

43: Nagyszüleink idejében kissé más volt a helyzet, imádom, amikor ezt hozzák fel példának. Először is, abban az időben még nem volt divat a szingliség. Sőt, a nőknél szégyen volt, ha huszas évei elején nem házasodott meg. Szóval beérték kevésbé jóképű férfiakkal is. Ma a lányok inkább egyedül maradnak, de akkor sem jönnek össze olyan férfivel aki nem üti meg a brazil szappanoperák férfi főszereplőinek szintjét. A másik: nagyszüleink fiatalkora könnyen egybeeshet a világháborúval. És ott kik haltak meg főleg: bizony, a férfiak. A nők még kevesebb férfi közül válogathattak.

Szóval kissé értelmetlen így nézni a dolgokat. A mai viszonyokat kell figyelembe venni és a tapasztalatokat, amik egyértelműen azt mutatják, hogy egy alacsony és ocsmány férfi sosem találhat magának még randipartnert sem!

Nem tudom, nekem sosem jöttek be a Jose Armando típusok. Mutasd magad privátban, mi az, hogy csúnya vagy, érdekelne. Ki mondta? És kinél próbálkoztál? Nem gondolod, hogy nem a megfelelő személynél próbálkoztál? Hidd el, a jó pasik nem azért kelendőek, mert jól néznek ki, hanem mert tudják magukról, hogy mindenkinek kellenének! Amit sugárzol és most nem zöld fényre gondolok, az nagyon sokat dob, sőt az dobja a legtöbbet.

Privátban képet, kérlek.

Az lemaradt, hogy a férfiak is hasonló logika mentén választják a nőket, nekik is a külső a fontosabb, viszont a tetszési indexük pont a nőié fordítottja, azaz egy átlag férfi csupán a nők 20 százalékát nem találja vonzónak, a maradék 80 külseje már képes felkelteni a figyelmét. Az unalomfaktor a férfiaknál is jelen van, viszont kevésbé veszélyes, mint a nők esetében, ugyanis ha egy férfi unatkozni kezd egy nő mellett, akkor ő jobbára saját magát kezdni el szórakoztatni és csak az esetek kis százalékában használ más nőket "unaloműzésre". Ha egy férfi unatkozni kezd, akkor vesz egy konzolt és elkezdj játszani vele, vagy nekiáll buherálni valami, azaz keres egy hobbit, ami szórakoztatja.

36# voltam.