Miért sértődnek meg a férfiak, hogy ha már az elején közöljük, hogy foglaltak vagyunk?

Egyszer én is feltettem ezt a kérdést.

Ha megmondjuk az elején, hogy foglaltak vagyunk az a baj, ha nem mondjuk meg, mert nem akarunk olyanok lenni, mint az említett példában az a baj.

Azt a választ kaptam, hogy a köztes megoldás, az oké. Elbeszélgetünk és reméljük, hogy a pasas megkérdezi, hogy van e valakink. Illetve ráterelhetjük a témát tapintatosan.

"De aki csak olyanokat akar megtudakolni, hogy milyen zenét hallgatunk, mit sportolunk, de érezzük, hogy hátsó szándékai vannak, akkor kénytelen vagyunk közbevágni és mondani, hogy "amúgy van barátom"."

Lehet normálisabban is.

Pl. mesélsz róla, miket szoktál hallgatni, és megemlíted, hogy múlt héten voltál egy nagyon jó koncerten a barátoddal.

De ez a SZia után Van barátom, elég hülye dolog valóban.

Szerintem meg a legtutibb lepattitntós duma az, hogy "Bocs, de van már gyerekem" Ha egy férfitól fénysebesen akarok megszabadulni akkor csak azt kell pedzeni, hogy anyuka vagyok, és még a bolygóról is önként távozik :D

De a van barátom duma, az sok férfinak nem akadály. Szóval nyomul tovább mintha semmit nem mondanál neki.

Ne is mondd, múltkor tíz percig vártam egy sráccal beszélgetve, hogy bökje már ki, hogy konkrétan ismerkedés céljából kezdett beszélgetni velem, hogy rávághassam, hogy bocs, de van barátom.

Ez egyébként abból indult el, hogy sok lány olyan helyzetekben is ezt válaszolta, amikor a fiú nem ismerkedés céljából akart beszélni vele (hanem pl közös projekt), vagy nem is szólt hozzá, csak udvariasan kinyitotta neki az ajtót. Azt megértem, hogy ezen megsértődnek, mert mégis illendő lenne megvárni, hogy a fiú tényleg ismerkedési szándékkal közeledik-e; de amikor random megszólít egy fiú, meg flörtöl, akkor ne pazaroljuk már egymás idejét (korábbi hozzászóló kedvéért: ő ne pazarolja az enyémet).