Úgy érzem nem fogok tudni soha megváltozni. Hogyan találhatnék társat ilyen előnytelen tulajdonságokkal? Szükségem lenne pszichológus segítségére?

Pedig próbálkoznod kell. Gondold el, neked lenne igényed egy olyan társra, mint te magad?

Egyébként egyidősek vagyunk és nekem is gyakran vannak ilyen periódusaim. Önbizalomhiányból ered. Nálam legalábbis.

A csendes vagy zárkózott természet az nem baj szerintem. A kedvesség már más, az döntés kérdése: kedvesnek lenni annyi, hogy figyelsz a másikra, igyekszel megérteni őt, nem bántod meg, nem kritizálod, stb. Ez szerintem alap, ha ez nincs meg, akkor nem zárkózott vagy, hanem bunkó. (Bocsi, ez most csúnya volt.)

Ettől függetlenül pszichológus is segíthet abban, hogy rájöjj, miért nem tudsz/akarsz/mersz kapcsolatokat létesíteni.

Figyelj, e miatt pszichológus felkeresését nem ajánlom, sőt igazából semmi esetre sem ajánlom, tudja a fene miért, de szerintem ezek amiket felsoroltál még nem eget verő problémák és egy kis erőfeszítéssel és idővel társítva tudsz változtatni. Vannak szerencsésebbek, nyitottabb emberek. Te úgy látszik nem vagy ilyen. Látod nem hullhat mindenki ölébe az, amit szeretne, valamiért kicsit küzdeni kell hogy sikerüljön, kicsit jobban dolgozni. Neked ez lehet az a valami.

Tanácsot konkrétan sajnos nem tudok adni, csak rizsázni. Sorry

Van egy mondás: Az amit te gondolsz rólam, nem egyenlő azzal, amit én gondolok, hogy rólam gondolsz.

Magyarán nem biztos, hogy mindenki uszimpinek tart, lehet csak te hiszed és élből mindenkit eltaszítasz.

Amúgy: MOSOLYOGJ! Nem kell több. Csak mosolyogj. A mosoly csodákra képes. A többi majd alakul. MA hülyén érzed magad tőle, holnap már kevéssé, holnap után pedig válaszolsz annak, aki szóba akar elegyedni veled...