Fog majd valaki szeretni így is? Vagy csak elvesztegetem az éveimet?

27 évesen még szűz vagyok, nem azért mert ne lett volna rá lehetőségem, hogy elveszítsem, hanem mert nem akartam akárkivel. Apukám mindig hülyének néz, hogy nem "használom" ki a fiatalságom és fekszem le akivel csak lehet. De nekem ez annyira nem fontos, nagyon nagy kötődés és érzelem kellene hozzá.

Emellett túl csöndes is vagyok meg szentimentális, nekem az egy tökéletes program ha valakivel beszélgetés nélkül ülünk egymás mellett és nézünk valami szépet, mondjuk naplementét. És ezzel az a baj, hogy elsőre sok nőnek romantikusnak tűnik,viszont tapasztalat, hogy az első ilyen után ez már unalmas lesz nekik, meg én is.

Tehát a kérdésem, hogy lesz e így is aki elfogad, vagy tényleg elvesztegetem az életem, és meg kéne változnom egy sokkal extrovertáltabb emberré?