Már ne is számítsak arra, hogy találok olyan személyt akit tudnék szeretni?

Egy éve megtaláltam az álom férfit, aki mindenben passzol hozzám, ő segített kilábalni egy nagyon szar kapcsolatból, azzal, hogy a legjobb barátom lett. Sokat bántottak anno, testileg is, lelkileg is, így nagy szó volt, hogy egyáltalán közel engedtem magamhoz bárkit is. Idővel én kezdtem ebbe a fiúba beleszeretni. Eleinte néha előfordult, hogy lefeküdtünk egymással, ő is padlón volt, meg én is. Utána tényleg csak barátok voltunk, vagy amikor nagy nehezen tudtunk találkozni úgy viselkedtünk mint két idióta szerelmes. Pedig, ő nem az. Soha nem is volt belém. Én viszont belé annál inkább és úgy érzem nem fogok tudni találni senkit magam mellé aki el tudná felejtetni őt teljesen, vagy ugyanúgy megállná a helyét mindenben. A társaságára pedig szükségem van, vele minden meg tudok beszélni, és segít éretten gondolkodni, valamint tudok bízni benne. Most képbe lépett nála egy csaj, én szurkolok nekik, meg szeretném, hogy boldog legyen, még akkor is ha nehéz. Főleg, hogy a csaj szép, és aranyosnak is tűnik. Talán jó helye lenne mellette. Sőt, lehet sokkal jobb mint mellettem valaha lehetett volna, de ennek ellenére irigy vagyok, hogy nem én kapom azt a figyelmet. Mit tegyek, hogy valaki más is fel tudja nyitni a szemem? Ez alatt az egy év alatt próbálkoztam. Volt két barátom is, de nem tartott sokáig, mert nem tudtam szeretni és átverni meg nem akartam senkit. Természetesen ez idő alatt, nem feküdtem le a barátommal és nem történt köztünk semmi. Az nem én lennék.