Miért nem képesek megérteni azt, hogy 30 éves, egyedülálló anyaként, nincs szükségem pasira?

Hát, akkor ezek szerint lehet tényleg velem volt a baj, hogy azt gondoltam, hogy egy gyereknek szülőkre van szüksége?:o Szerintem nem normális családmodell az, amiben például a kérdező van, annak ellenére, hogy gondolom oka volt annak, hogy így alakult. Más persze a helyzet, ha elhunyt az édesapa, de úgy sejtem itt nem ez volt az ok. Én a józan paraszti eszemmel úgy gondolom, hogy egy gyereket nagy mértékben befolyásol a családja, a minta, amit lát. A saját környezetemben is jó pár példát látok arra, hogy egyszerűen tudat alatt is továbbviszik gyakran a gyerekek (később felnőttek) azt a példát, amit a családban látnak. És lehet, hogy más az értékrendünk, de én úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy rengeteg másmilyen sors van, és attól még, hogy valakinek úgy sikerül nem rossz ember, de szerintem az elsődleges családmodellnek talán az édesapa-édesanya-gyermek(ek)-nek kellene lennie. És erre törekednie mindenkinek.

Két tény viszont igaz, az egyik, hogy ezt utólag erőltetni nem lehet, azért, hogy legyen valaki, nem szabad összejönni, a másik hogy az anya egy lánygyermek esetében fontosabb (mivel hogy később előbb utóbb elvileg ő maga is anyává cseperedik), viszont például a pártalálás, és harmonikus kapcsolat kialakítása szempontjából fontos szerintem az apa. Pontosítva, az anya-apa kötelék. Egy fiúgyerek esetében pedig szerintem főleg. (Egyébként nekem kapásból 3 lány ismerősöm jutott eszembe, akit az anyja egyedül nevelt fel. És mindhármójuknak gondja van például a párkereséssel. Ez persze elég hevenyészett felmérés, csak azért írtam, hogy lássátok, hogy ilyen hatásra gondolom, amit gondolok.)