Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolják tévesen azokról az egyedülálló férfiakról, akik évek óta egyedül vannak, hogy párkapcsolatért törtetnek tűzön-vízen?
Az elmúlt hetekben/hónapokban gyakran találkoztam (s találkozom még most is) itt olyan kisstílű hozzászólásokkal, amelyekben kritizálták az évek óta egyedülálló férfiakat. Azt hiszik, hogy aki régebb óta nincs párkapcsolatban, az foggal-körömmel ragaszkodik egy-egy új lehetőséghez, s azzal nem is számolnak, hogy ugyanilyen szinten képes a ragaszkodást kimutatni egy háremtartó macsó is csupán azért, hogy a kiszemelt nő kegyeit elnyerhesse. Tehát tulajdonképpen a nők úgy állnak ehhez az egészhez tudat alatt, hogy amit Jupiternek szabad, azt az ökörnek nem.
Tehát egy hosszú évek óta egyedülálló férfi is pont ugyanúgy megragadhatja az alkalmat, mint egy, a sokadik nőjét fűző kaszanova is, mégis az egyedülálló férfiak vannak ekézve, hogy túlságosan is kötődni akarnának, ráadásul előítéletesen a férfi múltjára hivatkoznak, hogy biztos azért ilyen, mert végre be akarna már akasztani valakinek; és ezzel át is tértünk a probléma második felére.
Ami miatt ki szoktam akadni, az az alábbi téves "diagnózis" rólunk: "az egyedülálló pasiknak mindegy, csak legyen már végre valaki". Mííícsoda??? Ez most komoly? Annak ellenére, hogy nagyon sok egyedülálló srác szeretne komoly kapcsolatot, szerintem tucatszor átrágják magukat ők is azon, hogy egy párkapcsolatba megérné-e nekik energiát fektetni, vagy hogy egyáltalán készen állnak-e rá.
Sok egyedülálló srác viszont a háta közepére sem kívánna egy nőt, nemhogy törtetnének bárkiért is. Mellesleg érdekes módon a nőknél bepróbálkozó férfiak igen nagy részéről is kiderül előbb-utóbb, hogy van nekik egy feleségük, egy szeretőjük, egy titkárnőjük, egy kolléganőjük, akiket kúrogatnak, és hát szép lenne a sokadik trófea a gyűjteményükbe, ellenben mégis az egyedülállók vannak kikiáltva a nők részéről gonosztevőnek, vétkeseknek, merénylőknek, bűnösöknek, akikbe bele lehet törölni a koszos cipőjüket.
Tehát, összefoglalva: hogyhogy mindig az egyedülálló férfiakon csattan az ostor, s hogyhogy mindig azzal vannak megvádolva, hogy gátlástalanul pedáloznak egy nőért?
válasza:
válasza: válasza:Anno volt egy kegyetlen ember a városomban, aki azzal szórakozott, hogy nem adott enni a kutyáinak napokig, megvárta, amíg kiéheznek, aztán innen-onnan összeszedett kóbor macskákat dobott be nekik és azon élvezkedett, ahogy a kutyák szőrőstől-bőrőstől befalták a macskákat. Szerencsére a Karma visszaütött és macskagyűjtés közben elütötte egy autó...
A sztorinak csupán annyi a köze a témához, hogy egyesek úgy gondolják, hogy a férfiak olyan szinten funkcionálnak, mint a fentebb említett kutyák és ez nagyon mélyen benne van a köztudatban. Azt gondolják, hogy a férfiak agyatlan ösztönlények, akik ha látnak egy kellően puha és nedves lyukat, akkor abba azonnal beledugják a farkukat. Mindegy, hogy a lyuk kihez tartozik, a lényeg, hogy használhassák, az se baj, ha egy bolond asszonyé, csak dugni lehessen. Rengeteg nő, bár szerencsére egyre kevesebben, gondolja azt, hogyha egy férfi kellő ideig volt egyedül, akkor mindegy milyen nőt kap, ő azt értékelni fogja. Ez nem épp így van. A férfiaknak is vannak standardjaik, nem jönnek össze olyanokkal, akik nem felelnek meg az elvárásaiknak, hogy ezek az elvárások mik is azt embere válogatja, a lényeg, hogy van egy léc, ami alá nem mennek, mert nem kutyák, annak ellenére, hogy egyesek igyekeznek annak beállítani őket.
válasza: válasza: válasza: válasza:Annyit tennék hozzá, hogy nagyon sokban függ ez attól, melyik korosztályról is beszélgetünk.
Tudod, nagy a tyúkol, de a legtöbb nő nem szereti azt érezni, hogy kosza numera lenne, barátság extrákkal...blabla, hívjuk, aminek akarjuk. Mert egy átlag nőnek ettől csökken a "piaci értéke". Szóval, ha nem is akarunk komolyat, szeretjük azt hinni, hogy az adott férfi akar minket, komolyan, hosszan, mert mi olyan rohadt jó nők vagyunk. Én részemről nem lennék szerető, egyéjszakás sem, mert lehet, hogy kölcsönös a kihasználás, de én vagyok a befogadó szerv. Persze ez megint jellem, szellemiség és kor kérdése.
Ja, és valaki írta, hogy pedálozni egy nőért az hülyeség.... nos nem tudom, szóval pasiért küzdeni is hülyeség? Küzdeni valamiért az elítélendő? Harcolni azért, ami kell, már nem kiváltság, hanem szégyenfolt?
Ja és ne aggódj, az egyedülálló nőkről is ezt gondolják. :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!