Azért van olyan sok csalódott nő, mert a külső vonzalomnak élnek?

Két szerelmem közül egyik alacsony, kövér és elég csúnyácska arcú volt, a másik szintén nem túl magas, átlagos alkatú, mindkettőt akkor szerettem meg, miután lelkileg megismertem, a lelki és nem a fizikai vonzalom jött először nálam, utána a szerelem. Az elején mindkettő nagyon rendesnek tűnt.

Mégis végül mindkettő összetörte a szívem.

Szóval engedtessék meg, hogy a kérdésben szereplő állítást körberöhögjem. Legalább valamin vidámkodok is ma.

Ez így van.

Millió ilyet ismerek, hogy meglát egy jóképű pasit, azonnal felvillanyozódik, aztán lecsap rá.

Persze egy kívülálló már az elején látja, hogy jól át lesz vágva.

Két szex után a pasi lelép, aztán hello.

Eltaláltad Kérdező,nagyon pontosan leírtad. :)

24/F

A dolog roppant egyszerű.

A mai nők a fiatal éveiket azzal töltik, hogy a legkülönfélébb parasztok fa$zát szopják, közben pedig következetesen elutasítják azokat, akik megbecsülnék és valóban szeretnék őket, nekik tökéletesek a hangos és ostoba tirpákok. Miután már kellő fallosz jár a szájüregükben és kiélték magukat, szeretnének hosszabb távra megállapodni valaki mellett, mivel azonban sose volt dolguk olyan férfival, aki valóban alkalmas lenne erre, így fogalmuk sincs hogy és hol lehet ilyet találni. Mikor már szeretnének valakit, aki nem csak 2 hónapig keféli őket, hanem hajlandó megállapodni vele akár 2 évtizedre, akkor jön a kék halál, ugyanis a kiélt, harmincas nők rohadtul nem kellenek senkinek, ilyenkor pedig vagy jönnek a macskák, akik az elkövetkező 30 évben a társasága lesznek, vagy gőzerővel elkezdik keresni az olyan férfiakat, akiknek lehet gyereket szülni és nem csak pár hónapra kellenének nekik, az ilyen férfiak azonban már foglaltak, vagy a sokszoros elutasítások miatt annyira megtörtek, hogy nem érdeklik őket a nők. Ez az úgynevezett "mid life crisis", elkezdenek pánikolni, hogy "úristen egyedül fogok maradni" és gőzerővel elkezdik keresni az olyan típusú férfiakat, akiket anno elutasítottak, vagyis a hosszú távú együttélésre alkalmas férfiakat, de mint ahogy azt az előbb is írtam, az ilyenek már jobbára foglaltak és ilyenkor jön az el, amit a nők jobban utálnak, mint macska a vizet, viszont meg kell tenniük, ha nem akarnak egyedül maradni: le kell adniuk az igényeikből. Ilyenkor jön az, hogy már nem zavarja őket, ha egy férfi pocakos, vagy ha kopaszodik, nem gond, ha nem keres százezreket, csak legyen együttélésre alkalmas, ugyanis a nők sokkal jobban félnek az egyedülléttől, mint a férfiak, ennek elkerülése érdekében pedig hajlandóak szemet hunyni az apró szépséghibák felett.

"Úgyhogy esetemben abszolút nem helytálló a fenti állítás egyik része sem."

Jó, de te a kutyának nem kellesz, így a te eseted alapjában véve más.