A nők szoktak magukba nézni amikor visszautasítanak egy pasit ok nélkül, akivel nincs semmi baj?

Rosszul látod, kérdező.

Ennek semmi köze ahhoz hogy mennyire vagy tisztában önmagaddal. Ha egy robotként funkcionál az agyad akkor lehetne a tetszést beszorítani indokok és észérvek közé.

Valójában mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, és ha valakihez nem vonzódsz akkor automatikusan a rossz tulajdonságaira fókuszálsz és azt mondod magadban: ennek túl nagy a feneke, nem szimpatikus a mosolya stb. Ha meg vonzódsz hozzá, akkor hirtelen szexi, latin stílusúnak tűnik a hátsója és a mosolya is oscar díjas.

Nekem pl nagy fogam van, ami szerintem nem lehet csábító látvány. Az eddig pasijaimnak kivétel nélkül már a kapcsolat folyamán tűnt fel, elsőre sosem. Pedig sokat mosolygok, nevetek. Viszont volt akinek elsőre megakadt a szeme a nagy fogamon. Na, ott nem is lett semmi. Pedig a pasijaimnak sem volt nagy fog fétise, egyszerűen nem zavarta őket, egy darabig észre sem vették, mert valójában szimpatikus voltam, megvolt a kémia. Van akinek meg annyi maradt meg belőlem, hogy úgy nézek ki mint egy nyuszi.

Kérdező, nem lehet mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy nem érzek semmit, bánthat, lehet kellemetlen, hogy nem tudom valakinek viszonozni a vonzódását, mert ez nem kölcsönös, de nem tehetek róla, ahogy te sem tehetsz a saját érzéseidről. Van, amit lehet kötni máshoz, lehet tárgyiasítani, szülőkkel való rossz kapcsolat esetén jobban előtérbe kerül, hogy azok a kellemetlen tulajdonságok ne legyenek meg a kiszemeltben, amik a szülőkkel való rossz kapcsolatra, rossz tapasztalatokra emlékeztetnek (pl. nem kezdenék pszichés beteggel, még akkor sem, ha kezdeti stádiumban van). Vannak ilyen dolgok. De van úgy, hogy egyszerűen csak nincs meg az az érzés, és ez önismerettől független. Ha még ezt nem tapasztaltad, nem baj, az sem, ha esetleg úgy alakul, hogy nem hoz össze olyannal az élet, de attól még ez is létező dolog.

Pl. téged kicsit szőrszálhasogatónak érezlek, és ez számomra nem szimpatikus. :-)

Nem ok nélkül utasítja vissza a férfiakat egy nő sem. Ha egy férfi nem jön be nekem, legyen az a külseje, a személyisége, a beképzelt, avagy bunkó stílusa miatt, akkor nem jön be és kész. De nem feltétlen kell megfogható ok. Van amikor ez csak egy érzés, hogy mégsem szimpatikus az illető.

Miért is kellene magukba nézni? Nem fogom magamat hibáztatni, azon őrlődni amiért visszautasítottam valakit, csak mert pl túl öreg, vagy épp túl alacsony volt hozzám, túlságosan nyomult, vagy egyszerűen nem volt szimpi. Túl fogja tenni magát rajta, ahogy én nőként is túltettem magam rajta amikor engem utasítottak vissza.

Mindenkinek joga van választani, elfogadni, és visszautasítani a közeledést. Aki pedig ezt kapja, tanulja meg elfogadni és lépjen tovább. Ne siránkozzon azon, hogy esetleg nem tudta meg miért.

Nem teljesen mindegy? A nem az nem, és akkor sem változik igenné, ha tudod, hogy azért nem kaptad meg a csajt, mert unalmasnak tartott vagy mert büdös a szád. Végeredményben lényegtelen. Időpocsékolás ennyit agyalni ilyen dolgokon.

Ha meg őszintén megmondja, akkor meg az lett volna a kérdésed, hogy lehetnek ilyen bunkók a nők, hogy megmondják a szemedbe azt amit gondolnak. Az ilyen típusú pasiknak mint te, mindig lesz valami bajuk a nőkkel.

Persze, a nő hibája mert kevés férfi iránt képes vonzalmat érezni... nevetséges vagy.

Az nyilván rossz érzés, hogy vissza kell valakit utasítani, én őszintén sajnálni szoktam az ilyen helyzeteket. De azt te sem gondolod komolyan, hogy tisztább lenne inkább együtt lenni valaki olyannal, akivel nem akarsz, nem érzed vele magad annyira jól, hitegetni, hogy mennyire jó ez így, majd x idő múlva még jobban megbántani és szakítani, mint egyből megmondani neki, hogy nem fog menni. A két lehetőség közül nyilván ez utóbbi a tisztességesebb.

Akármilyen okból is, megmondja vagy sem, tudja vagy sem, ha azt látja, hogy nem tudna a másik személlyel együtt lenni hosszú távon, akkor inkább dícséretes, hogy ezt közli, és nem húzza az idejét.