A nők szoktak magukba nézni amikor visszautasítanak egy pasit ok nélkül, akivel nincs semmi baj?

#11

Nem tudom. Kétszer találkoztunk, második alkalommal ugyanazokkal a szavakkal mesélte ugyanazokat a sztorikat, mint első alkalommal. Hidd el, velem lehet változatosan csevegni, de ha a másikból hiányoznak az önálló gondolatok, azzal én se megyek semmire.

A nők nagyon jól tudják, hogy miért utasítanak vissza valakit. Csak van bennük annyi, hogy nem vágják a másik arcához, hogy "azért nem, mert nem tetszik az illatod, mert folyton izzadsz, mert nincs humorod, mert állandóan csak egy dologról tudsz beszélni, mert untatsz, mert látszik rajtad, hogy minden áron le akarsz fektetni, stb stb. "

Vagy tényleg az van, hogy nincs meg a kémia. Viszont ezért nem hibáztatható se a nő, se a férfi. Te hibáztatod magad, mert mondjuk a szőke nagymellű nők jobban bejönnek, mint a vörös hajú alacsonyak? Na látod, hogy nem!

Nekem is már volt olyanban részem, hogy nagyon kedves, nagyon aranyos, intelligens srác próbálkozott, csúnya sem volt, megvolt a közös hobbi, aztán valahogy mégsem. Nem feltétlenül kell valakivel konkrét "bajnak" lennie, hogy ne tetsszen. Én nem tudtam igazán megmagyarázni, hogy miért, de nem tetszett. És azért ezt a fajta visszautasítást nem nevezném "ok nélkülinek", hiszen szerintem az, hogy nem tetszik még erősebb indok is a dologra, mint az, hogy nem elég humoros. Ha nem tetszik hát nem tetszik, ezzel nem tudok mit kezdeni. Férfitól sem várom el, hogy annak ellenére legyen velem, hogy bár jól érzi magát velem, azért nem az igazi, nem azt érzi, hogy ebből több is lehetne, max barátságra tud gondolni velem kapcsolatban- mert van ilyen is.

Azért, az elég merész elvárás lenne, hogy mindenki, aki nem sorozatgyilkos pszichopata, és legalább olvasni tud, az tetsszen a másiknak. A világ nem úgy működik, hogy ha valakivel van valami kis gikszer (megsúgom mellesleg, mindenkinek vannak dilijei), akkor az erős indok a visszautasításra és jogos, ha valakinek meg nincs (azaz, kevésbé szembeötlő), akkor annak alanyi jogon jár a pár. Te sem kezdesz ki az összes szembejövő lánnyal, mert nem tetszik mindegyik (gondolom- nem csak a külsőre értem), még ha nem is tudsz konkrét okot mondani rá, hogy miért nem. Van ilyen. Ezen szerintem felesleges rugózni, hogy valakinek a hibája-e vagy sem. És még csak nem is "nagyon válogatás", hiszen, már ne is haragudj, de ez a legalapvetőbb dolog a párkeresésben, hogy ne legyek együtt olyannal, akivel nem akarok. Ez nem tudatos valami, hogy nekem Mr. Tökéletes kell, te nem vagy az, bár kezdek beléd szeretni, de mégsem vagy tökéletes, akkor is megszakítok minden érintkezést. Ha érzek valamit, akkor lényegtelen, mennyire vagy tökéletes, kellesz nekem. De ha nem érzek, akkor te meg lehetsz tökéletes, akkor sem foglak akarni. Ez nem válogatás, ez érzés, aminek nem lehet parancsolni, nem tudod befolyásolni.

# 10: Én ezzel nem értek egyet. Tisztában voltam (vagyok) az igényeimmel, hogy mit keresek egy kapcsolatban, egy társban. Ha valami hiányzott, akkor meg tudtam indokolni. Ennek ellenére mégis volt olyan, hogy elvileg minden stimmelt (volna), mégsem éreztem azt a bizonyos "húha"-érzést. Vagy kémiát. Vagy nevezzük bárminek.

Az ember ugyanis egyszerre működik tudatosan és tudattalanul, és az utóbbi jobban érvényesül a vonzalomban. A másik gesztusai, kisugárzása, amit egyszerűen nem lehet meghatározni, megfogalmazni, az határozza meg, hogy tudok-e vonzódni valakihez, vagy sem.

Igen, vannak igényeim, amiket meg tudok fogalmazni tudatosan, és jó, ha a másik passzol ebbe a képbe. Aztán van olyan, hogy egy-két lényeges tényező nem stimmel, mégis pont vele érzem, hogy igen, őt akarom.

Volt mikor belementem egy ilyen "próbáljuk meg" kapcsolatba.

Rossz volt. A szex meg már egyenesen pocsék.

És tudod mire jöttem rá évekkel később?

Hogy mennyire megaláztam ezzel szegény srácot, és mennyire megaláztam saját magam.

A mai eszemmel a második randi után, mikor először mondtam hogy "bocsi, de ez nem jön össze", tartom magam ehez.

De akkoriban buta kamasz voltam. Szégyellem ezt azóta is.

8.15

A gazdag macsó-féle sztereotípia azárt nem ok nélkül alakult ki a férfiakban. Nagyon sok ilyen eset van és ha megkérdezünk egy-egy lányt, akkor a válasza az lesz, hogy "Jó-jó, nem kell feltétlenül, de azért jó, ha..."

Szóval némileg virágnyelven azt mondja, hogy mégiscsak az kell neki.

A másik, amit említettél, az az, hogy mindezt könnyedén le is lehet rombolni. ez teljesen igaz. Ha nem nagy értékű férfi valaki, akkor a legkisebb hiba is végzetes lehet.Ne csodálkozzatok, hogy olyan sokan görcsölnek! Főleg, hogy miközben bármikor dőlhet minden, mint a kártyavár,