Azért van hiányérzetem, mert nincs barátnőm?

Nem baj, hogy ezt gondolod, végül is, ez is egy vélemény.

Részben igazad van, mert van egy egészséges önszeretetem + önbizalmam, de sosem hasonlítgattam magam másokhoz, sosem tartottam magam többnek másoknál, mivel nem különösebben érdekel, h másokkal mi van, mindig csak saját dolgommal foglalkozom.

Hát azért ennyire csak nem vészes a helyzet.

Legalábbis én nem aggódom amiatt, hogy mi van, ha egyedül fogok maradni, mert ha netán így is alakul, azt is meg kell élni, ha soha nem lesz senkim, akkor sem fogok kétségbe esni, ha senki nem kíváncsi rám, akkor majd megpróbálok egyedül boldogulni.

Mindenesetre azért bízom benne, h egyszer szerencsém lesz a szerelemben, hátha találok egy olyan lányt, aki mellet még a hitvány öntelt személyiségem is némi fejlődésnek indul. Végül is az élet célja elsősorban ez, hogy fejlődjünk, akár társsal ,akár társ nélkül...

Pedig én írtam.

Mondjuk sokan mondták már ,hogy elég ellentmondásos a személyiségem. Rengeteg pozitív és negatív tulajdonság keveredik bennem. Elég sokat csapongok a két véglet között. Bár tény, hogy eddigi életem során az esetek túlnyomó többségében a könnyebb utat választottam. Szóval egyenlőre több a rossz bennem ,mint a jó, hát ezen kéne változtatni.

Nyilván amíg egyedül(=gyengédség nélkül) élek, addig inkább a rosszabb tulajdonságaim jönnek ki. Egy pozitív személyiségű barátnő mellett viszont lehet , hogy a jobb tulajdonságaim is előjönnének.