Miért nem érzem magam egyedül is teljesnek, miért van mindif hiányérzetem amiatt mert nincs párom?

Én ezzel úgy vagyok, hogy minden ilyen fajta fájdalom az önmegvalósítás hiánya.

Hagy példálózzak magammal. Ha egész nap punnyadok, egy darab fosnak érzem magam. Szellemileg és fizikailag is. De szerintem aki nem is csinál semmi értelmeset egész nap és még is jó a közérzete, annak nagy bajok vannak az értékrendjével.

Találd meg magad valamiben. Én edzek és rajzolok. Ez a két hobbim, amiben sikerélményem lelem. Két hete sincs, hogy szakított velem az exem közel három év után, még is tök jól vagyok, mert teszek magamért. Sőt, még önállóbb is vagyok, kicsit felnyitotta a szememet ez a pofon. Nem azt mondom, hogy nem fáj... nem azt mondom, hogy nem vágyok de nagyon egy komoly kapcsolatra, egy jó szeretkezésre, egy meghitt és mély beszélgetésre, sétára, satöbbi. De valahogy ha megvalósítod önmagad, ezek másodrendűek lesznek. Legalábbis nálam így működik, így sokkal könnyebb nem azonosulni ezekkel a dolgokkal, a magánnyal.

Van egy internetes barátom, sokat beszélgettünk. Írtam neki, hogy mostanában rosszul alszom, egyedül elég nehéz elaludni. Na most, az a frappáns válasza volt neki, hogy én ott vagyok, magamat pedig csak nem utálom. Ez az egész életre kivetíthető, valami eszméletlen, hogy megfogott ez a mondat. :)

Ja és egyébként egy barát ezerszer jobb, mint egy barátnő. Persze ezt csak utána valja be az ember magának (én így voltam vele), miután át is éltem ezt... menj el társaságba bolondozni, az mindig jót tesz.

Az emberek túlnyomó része olyannyira ösztönlény, hogy nem képes uralkodni magán, a vágyain, az ösztönein és egy bizonyos kor felett nem képes páratlanul meglenni. Nyilván te is ezen emberek sorait gyarapítod akik nem képesek boldogok lenni egyedül.

Szerintem az embereknek meg kellene tanulniuk egyedül is boldognak lenniük, elfoglalni magukat értelmes dolgokkal és alkotni, kezdeni valamit az életükkel. Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy meg lehet szokni az egyedüllétet és úgy is lehet boldog az ember, de ehhez el kell jutni egy bizonyos értelmi és érzelmi szintre, hogy a saját örömünk ne függjön mástól.