Szerinted szär világba születtünk (nem csak) társkeresési területet illetően (is)?

Látom egy tetves percet nem éltetek a szocializmusban, máskülönben nem sírnátok vissza. Az a hatalmas jólét, amiről a mai napig áradozik a sok nyugger olyan nemzetközi kölcsönökből volt fenntartva, amit a mai napig törlesztenünk kell. A belső piac rohadtul limitált volt, ha valami olyasmit akartál, ami az ABC-ben (felteszem azt se tudjátok mit jelent ez a betűszó) nem volt, akkor el kellett utaznod a halál faszára el egy diplomata boltba és miután felvettek a várólistára talán megkaphattad azt, amit akartál. A pártkáderek gyerekei szabadon terrorizálhattak mindenkit, olyanok voltak, mint manapság a #yolo#swag kölykök, azzal a különbséggel, hogy a szülei kirúgathatták a te szüleidet simán. A szólásszabadság mint olyan nem létezett, ha úgy beszéltél volna, mint manapság, akkor a Kádár-korszakban simán felkerülhettél a fekete listára, onnantól kezdve meg nem vettek fel szinte sehova, a Gulyás kommunizmus előtt meg ezért egyenesen halál járt. De, hogy szót ejtsek az ismerkedésről is, nos egy szarral se volt könnyebb. A szórakozóhelyekre akkor az emberek még valóban szórakozni jártak, szóval nem igazán volt effektív a leszólítós technika, arról nem is beszélve, hogy akkoriban még tök elfogadott volt, hogy a csaj bátyja vagy apja, vagy mindkettő fogta magát és simán leverte annak a veséjét, aki nem úgy viselkedett, mint ahogy azt a kislány elvárta, a bátyámat konkrétan combot szúrták, mert mai szlenggel élve nyomulós volt. Plázákban nem igen lehetett ismerkedni, elsősorban azért, mert nem voltak, másrészt meg ha volt is hasonló hely, akkor ott a csajok mindig csoportosan jártak és minden csoportban volt egy rusnya fasztorlasz, aki közéd és a csaj közé állt. Meg azért nézd már meg a nők stílusát a nyolcvanas meg hetvenes években. Atyaég, az a szocreál frizura, meg a tonnányi műanyag bizsu, a dauervíz szag, a szőrös hónaljak. Igen, a szőrtelenítés nem volt nagy divat, a kilencvenes évekig nem is láttam csupasz pinát...

Soroljam még vagy elég volt ennyi szép emlék?

A korom meg nem publikus, legyen annyi elég, hogy több, mint amennyit bevallanék.

Kérdező, akármilyen idős embert kérdezel meg a régmúlt időkről, azt fogja mondani, hogy bezzeg a (azok az évek, amikor ő huszonéves volt) mennyivel jobb volt, ezek a mai fiatalok...

Mindenkinek a maga huszonévei a legboldogabb időszak, amire visszaemlékszik. Akkoriban még ugyebár, ha dolgozik is, nagyon sok felelőssége nincs, esetleg van egy barátja/barátnője, de semmi olyan, hogy gyerek, lakáshitel, akármilyen igazán felelősségteljes dolog nincs. Még nagyban dúlnak azok a barátságok, amik gimnáziumban, netalán az egyetemen köttettek, gyakran eljárnak szórakozni, kirándulni, egyszóval általában a huszonéves kor az, amikor a legtöbb tapasztalatot, élményt szerzed.

Majd az után fejbevág a valóság, a felnőtt élet keménysége, és máris nosztalgikusan gondolsz vissza a huszonéveidre. Harminc-negyven évesen még feltehetően azért kevésbé, de azért ahogy idősödik az ember, egyre kevesebb időt szán új élményekre, belefásul a mindennapok szürkeségébe, a felelősségek, feladatok tömegébe, úgy egyre inkább ez lesz a helyzet.

És akármilyen idős embert kérdezel meg, aki 80 éves, az azt fogja mondani, hogy a 80as évek voltak a legszuperebbek, egy 100 éves a 60as évekre esküdne. Akármilyen volt a politikai helyzet, akármilyen háború is dúlt akkor éppen.

Azt viszont kérdező elhiheted, hogy a világ, legalábbis benne az emberek olyan nagyon sokat nem változtak. Az általános emberi gondolkodásmód, hozzáállás, relatíve állandó, személyenként nyilván különbözik, de azért egy stabil dolog. A politikai változásoknak meg MINDIG volt hatása az átlagpolgár életére, nehogy azt hidd, hogy bármelyik kor más volt ebből a szempontból.

Szerintem a világot a jelenben kellene megélni, és próbálkozni úgy élni, hogy utána te magad is nosztalgikusan mesélhess róla majd pár év múlva a gyerekeidnek/unokáidnak. De azzal, hogy siránkozol a jelenen és visszasírod a múltat, csak magadnak ártasz, mert tenni vele nem tudsz mit tenni, és közben egy állandó melankóliában leszel, hogy jajj, miért születtél 30 évvel később az ideálishoz képest.

15 vagyok: némi korrigálás, a matek most agyhalott állapotomban nem megy :D

Szóval, aki 80 éves most, az 20 éves a 50es évekre mondja, hogy bezzeg akkor mennyivel más (és jobb) volt, aki 100 éves, az meg a 30as évekre. Bocsesz.

Oké, tegyük fel, hogy szocializmus van. Tudjátok mi lenne az első, ami feltűnne? Nem lenne internet, csak egy kőkeményen cenzúrázott valami, hasonló, mint ami Kínában van és ha valami rosszat mernél mondani, jönne a fekete autó, ami már eljött a nagybátyámért 71-ben, és mehetnétek be egy cuki kis zárkába tárgyalás nélkül. Igen, ez a gaz, gonosz rendszer biztosítja azt, hogy egyáltalán pofázhass szabadon a neten és nem öl meg a véleményedért (a holokauszttagadást meg csak akkor büntetik, ha nagy nyilvánosság előtt, kifejezetten provokatív céllal csinálod, gondolom ezt nem írta a kuruc.info). Az adósságokat meg köszönd Kádárnak, aki felvette a kölcsönöket, hogy a sok prolinak betömhesse a száját némi jóléttel, a munkahelyekről meg annyit, hogy valóban több volt belőlük, mint ma, de rohadt egyhangúak voltak, gyakorlatilag minden negyedik férfi esztergályos volt, a maradék meg asztalos meg kőműves. A sorkatonaság volt a legértelmetlenebb dolog a világon, elvettek több hónapot az életemből, miközben semmit nem csináltam, csak rohadtam a laktanyában, miközben mehettem volna egyetemre, ami mellesleg KISZ tagság nélkül egy veszett ügy volt, arról nem is beszélve, hogy rengeteg családi vállalkozás bukott be, mert a gyereknek be kellett vonulnia és ezzel elveszett a munkaerő.

Nem is értem minek vitatkozok gyerekekkel így este, úgyse fogjátok fel, mert nyomik vagytok és a rendszert hibáztatjátok érte és azt hiszitek régen érvényesülni tudtatok volna. Nos nem, a vesztesek akkor is vesztesek voltak, annyi különbséggel, hogy olcsóbban tudták leinni magukat bánatukban és nem panaszkodhattak erről az interneten.