Összejönnétek olyan nővel/férfival, akinek a macskák vagy a kutyák jelentik az élet értelmét?

Ha mondjuk a tenyésztésükkel foglalkozik érthető. Attól függne mennyire ésszerűen kezeli, illetve hol lennék én a sorban.

Nem, mert én strandlabda kedvelő vagyok, és azok a francok mindig kilyukasztgatnák a labdáim. És hát ugye buksit nem lehet megszidni érte, mert megsérül a lelki világa.

Én szeretem az állatokat, de azért van egy szint, ami túlzás. Pl. ha az életében minden a háziállata körül forog, akkor nem (pl. sosem mozdulunk ki, mert akkor a kutyu-cicu szomorú meg magányos lesz; ha a gyerek allergiás, inkább tömjük a gyereket ipari mennyiségű gyógyszerrel, mint hogy esetleg a kutya kikerüljön a kertbe vagy valakihez kertes házba).