Ha kedves vagyok a pasikkal, beszélgetek velük, akkor is, ha nem tetszenek, azt miért hiszi sok srác hitegetésnek?

Ahogy 17-es valaszolo is irta, a ferfiaknal nincs olyan, hogy ismerkedek egy lannyal baratsagbol.

En is a mindenkivel kedves, kozvetlen, mosolygos tipusba tartozok, es sokszor felreertettek mar ezt a ferfiak.

Pedig veluk neha jobban el tudok beszelni.

Most mar kb ott tartok, hogy csak foglalt ferfiakkal beszelgetek (minden hatso szandek nelkul!), akik talan nem nyomulnak ram. Bar erre is volt mar ellenpeldam...

Az a nagy helyzet, hogy - én mint 28 éves feminista nő - sajnos el kell hogy fogadjam még mindig tárgyiasítanak engem a férfiak.Mert ugye van barna lány, szőke meg vörös. Ami ezen túl mutat az már csak plusz, de tudjátok a házassághoz nem mandatory :)

Ezért minden valamire való nőnekk azt ajánlom, költözzön ide Londonba, vagy egy másik olyan városba ahol lehet normális mentalitású emberekkel találkozni. Errefelé egyáltalán nem ritkaság amikor csupán beszélgetek idegen férfiakkal és nekik is ugyanez a céljuk velem, szórakozás és szocializálódás.

Ez a viselkedés forma errefelé igenis létezik, Magyarországon a nők szellemi képességeinek degradálandósága a konzervatív szülők, társadalmi ambiciók és a jobbik irányba mutató pártok erőfeszítéseinek hála még mindig aktívan jelen van a fejekben. A nevelés még mindig képes ezt a maradi, mindkét fél számára egyaránt megalázó- merem megjegyezni sajnos csak a női fél tud erről általában - viselkedésmintát tovább örökíteni.

Szerintem egyáltalán nem arról van szó, hogy egy nő, hogyan viselkedik egy férfival és egy férfi, hogyan viselkedik egy nővel. Inkább arról, hogy egyik ember a másikkal, hogyan bánik. Egy férfi is képes arra, hogy megbántson, megalázzon egy nőt, ahogy egy nő is képes a fordítottjára. Erre minden ember képes.

Ha valaki csak azért barátkozik/kedves/ismerkedik a másikkal, mert valami többet remél attól, akkor azt fogja hinni, hogy a többi embernek is ezek az indítékai. Amikor pedig rájön, hogy hoppá a másiknak semmi hátsószándéka nem volt akkor felháborodik, mert azt hiszi becsapták. Mert valami olyasmi történt, amit nem ért.

Ha valaki kedves velünk és ezt félre értjük akkor nem arra kell mérgesnek lennünk, aki kedves volt velünk, mert, hogy "hitegettet". A világra és önmagunkra kell nehezteléssel tekinteni, mert ennek kéne normálisnak lennie és természetesnek, hogy kedvesek vagyunk a másikkal mindenféle hátsó szándék nélkül.

Sajnos a világ folyton azt nyomja az arcunkba, hogy ez egy hazugság, és minden tettünk mögött hátsó szándék és érdekek állnak. A fiatalok meg elhiszik ezt a szarságot és ők is e szerint kezdenek el viselkedni és gondolkodni, és az a szemét, amivel a világ megzabáltatott valósággá válik, és mi tesszük azzá. De ez egy hazugság. Nem azért vagyunk kedvesek, mert remélünk tőle valamit. Hanem azért mert ez a természetes. Hogy nem akarjuk bántani, kihasználni és megalázni a másikat.

Ha valaki bunkó volt velünk, akkor mi is bunkók leszünk legközelebb másokkal. Ha valaki bánt minket, akkor mi is bántani akarunk másokat, mert attól erősebbnek, és nagyobbnak érezzük magunkat. De ez egy illúzió. Ez nem így van. Sőt épp csak az ellenkezőjét érjük el vele. Csak még gyengébbek és szánalmasabbak leszünk tőle. (nagyon sarkítva) Ahogy a bántalmazott gyerekből lesz legtöbbször később a bántalmazó felnőtt. Ezt tanultuk, ez alapján viselkedünk. Így kerülünk egy ördögi körbe.

Az egyetlen, amit tenni lehet, hogy nem adjuk fel magunkat és nem bántunk másokat, csak azért mert minket bántottak. Hisz így csak ugyan olyanokká válunk, mint ők.

Oké kicsit hosszúra sikeredett a szentbeszéd, de csak azt akartam mondani, hogy aki úgy érzi, hogy bunkók voltak vele, és azt hiszi, hogy csak ezt várhatja másoktól is akkor téved. Mert van még szándék nélküli kedvesség. Még ha egyre nehezebb is megtalálni, ott van. És ha nem hagyjuk, hogy elvesszen akkor ott is lesz.

24-es, en is itt elek Londdonban és nem ezt tapasztaltam. Nincs olyan, hogy csak beszelgetni szeretne velem valaki. Max., ha hazas.

Es tobb nemzetisegnel is ezt tapasztaltam.

De legyen igazad, remelem en is megtalalom az ilyen tarsasagokat.

Hogy őszinte legyek, szerintem ez a téma rendkívül messzire vezet és sokáig beszélhetnénk róla. Tisztelet azoknak akik nyitottak és kedvesek, de valóban nem kell azonnal azt hinni CSAK a kedvesség alapján, hogy a nő ráindult a férfira.

A 8-as válaszra viszont reagálok: kérdem én, mi azzal a baj ha fél óra után randira hív valaki? Ha megvan az összhang, mire várjon? (Ok, a lelki társ megtalálása ennyi idő alatt erős.)

Viszont ahogy én látom, és cáfolj meg ha rosszul, a gond manapság egyre inkább az, hogy a férfiak nem lépnek vagy túl későn. Szóval, ha fél órát beszélgetsz velem kedvesen ÉS megtaláljuk a közös hangot, tehát áldoztál rám ennyi időt, én is elhívlak randizni.