Magányom kezd lassan depresszióba dönteni, hogy egy srác se érdeklődik irántam. Mit csináljak?

Bevallom kicsit társfüggő vagyok 17 éves korom óta folyamatosan volt valakim. Most 21 vagyok, májusba exem szó nélkül elhagyott, nagy nehezen kihevertem de még nem vagyok túl rajta. Hiába járok kocsmába, diszkóba senki se tetszik, ha oda jön valaki akkor az biztos ronda. Fősulin olyan szakra járok ahol csak csajok vannak,más szakról meg senkit se ismerek. Ez is esélytelen. 1 hónapig jártam olyan edzőterembe ahol csak csajok vannak,de mostanában váltani akarok koedukált edzőterembe, bár nem olyan jó az alakom mert 155 cm vagyok és 52 kg (60ról indultam, 45 akarok lenni), és még emiatt kicsit gátlásos vagyok odamenni ahol vannak srácok. Fenn vagyok 2 társkereső oldalon is,de ott is csak a csúnyák találnak meg. Mondhatjátok, hogy válogatós vagyok,de társkeresőn csak a melegítőnadrágos, fuxos, zselézett hajú, 60 kilós pasik találnak meg. Én mondhatni igényesnek tartom magam, smink, műköröm, haj és öltözködni is inkább elegánsabban szeretek a hétköznapokban. Leszögezem, engem nem érdekel a pénz mindössze annyi. hogy tudjon normálisan, alkalomhoz illően öltözködni, és ne legyen túl vékony, az se érdekel ha alacsony, mert énis az vagyok. Külsőleg ennyi nagyok lennének az elvárásaim? Kezdek beleőrülni, hogy sose talál rám senki. 20/L