Lányok! Ha nem csak a külső számít, akkor mi lehet ennek az oka?

Ez azért van, mert a "g*ciséghez" nálad több önbizalom is társul, míg a srácnál valószínűleg ez nincs meg annyira (még te is azt mondod, hogy jobban nézel ki, ráadásul felesleg is van rajta). Valószínűleg a jóképű srác sem egy nyámnyila valami, különben nem jutna neki folyamatosan nő.

A pasik is így választanak a lányok közül, nem véletlen, hogy a nagyszájú csajoknak mindig van valakijük, még akkor is, ha flegma picshák, míg a csendes, zárkózóttabbak lehetnek bármilyen kedvesek, aranyosak, nem olyan izgik a férfiak szemében.

Ha nem csak a külső számít...képzeld nem csak a külső számít, de a megjelenés és a határozottság nagyon sokat nyom, főleg a húszas korosztályban.

Nem az a gond, hogy a haverod kedves és udvarias, hanem, hogy nem elég határozott a nőkkel. Kezdjen ő is sportolni és megnő az önbizalma.

A jóképű pasira pedig mindig lesz jelentkező, de az a nő, aki megcsalás után is visszamegy hozzá, az szerintem nem is neked való :)

Lehet, hogy bizonyos típusú kapcsolatokra neked van több esélyed...

De harmonikus, boldog, tartalmas tárkapcsolatra neki van több esélye. Lehet, hogy nem sok nőnél, csak EGY-nél, de az pont elég. Tudod, amikor a társaság sikeres tagjai már rég kiüresedett kapcsolatokban fognak élni, vagy 50 évesen és tinikre csorgatják a nyálukat, akkor a sikertelen barátodnak lesz olyan társa, aki a nehézségek közepette is kitart mellette, akivel kölcsönösen támaszkodni tudnak egymásra. Lehet, hogy ő erre vágyik, és nem arra, hogy minél több nőt megkapjon...

"De harmonikus, boldog, tartalmas tárkapcsolatra neki van több esélye. Lehet, hogy nem sok nőnél, csak EGY-nél, de az pont elég. Tudod, amikor a társaság sikeres tagjai már rég kiüresedett kapcsolatokban fognak élni, vagy 50 évesen és tinikre csorgatják a nyálukat, akkor a sikertelen barátodnak lesz olyan társa, aki a nehézségek közepette is kitart mellette, akivel kölcsönösen támaszkodni tudnak egymásra. Lehet, hogy ő erre vágyik, és nem arra, hogy minél több nőt megkapjon..."

Baromság. Én is hasonló vagyok, mint a kérdező barátja, harmonikus, boldog párkapcsolat és bla-bla. Tudod amikor éveken át rágja a szívedet a magány, és azt látod, hogy körülötted mindenki boldog és happy, és csak te vagy egyedül, ez amit leírsz orbitális baromságnak tűnik. Én nagyon sokáig csak egy lányt szerettem volna, aki szeret, idealista voltam, naiv, udvarias és kedves. Nem megjátszásból, alapból is ilyen vagyok vesztemre. Soha senki nem értékelte. Pedig nem vagyok nyálas. Bezzeg a határozott, bunkó keménygyereknek mindig volt kapcsolata. SŐT normális kapcsolata, normális, rendes lányokkal. Szóval számomra ez a rizsa, hogy majd eljön a mi időnk is nettó baromságnak tűnik. 25 éves vagyok, szerintem az az idő már soha nem jön el. Ráadásul annyi fájdalom, magány és keserűség éri az embert, hogy megbetegszik a lelke. Az idealista fiatalember megkeseredik, és bár még mindig kedves vagyok az emberekkel, de a nők iránt érzett tiszteletem elmúlt, és szinte mindenkinél ez a helyzet aki hasonló cipőben jár, megkeseredünk. És így ígérgetsz nekünk jobb világot? Szerinte, halvány fogalmad sincs arról, hogy miről beszélsz, már bocsi.

4: O.K., úgy értem, pontosabban MIT ÉRTESZ az alatt, hogy esélye van? Ez nekem értelmezhetetlen.

Vagy van valakid, vagy nincs. Nincs olyan, hogy esély arra, hogy legyen.