Mi a baj velem?

19 éves srác vagyok. Ilyen korba már sokan túl vannak az első szerelmen akire mindig emlékezni fognak. Én nem, mármint voltam szerelmes, de sosem volt viszonozva. Sosem voltam az az alak aki csak fektetni akarja a lányokat és aztán kidobni. Mindig is kerestem azt, akivel hosszabb időt tudok eltölteni, és boldoggá tudom tenni. Ahogy teltek az évek, sokszor éreztem azt, hogy most végre talán megtaláltam, de a végén mindig én estem pofára, és lekoptattak a hasonló dumákkal, hogy sok lány rendes pasira vágyik mint én de érdekes módon sosem találok ilyeneket. Az idő forgásával egyre jobban elvesztettem a reményt és padlón voltam/vagyok és mikor próbálok felállni és belekapaszkodni valakibe mindig elengednek és még belém is rúgnak... Pedig sosem bántottam senkit csak azért mert kedvem volt, egy jófej srácnak tartom magam, de ezt nem nekem kell megítélni. Sok lány kirakja a közösségi oldalakra, hogy mennyire nehéz szerető férfit találni, de pont az ilyenekre nem figyelnek fel mint én, az olyanokra akiknek talán nincs tökéletes testük és nincsenek tele lóvéval... Egyre jobban elegem van mindenből... Köszönöm, hogy elolvastad, és ha szeretnél segíteni, írd le.