Még is hogyan lehetne önbecsülésem ha nem kellek senkinek sem?

Kérdező, azért ne hagyd figyelmen kívül azt, amikor magadat okolod, és gyötröd, hogy vannak, akik felületesen kezelik a kapcsolatot, és jó nekik akárki. Neked ez nem lenne jó sehogyan sem, tehát ezeknek nem is baj, ha nem fogsz kelleni. Ezt ne bánd. Te azt szeretnéd átélni, hogy te vagy a fontos, nem pedig csak azért vagytok együtt, mert kell valaki. Ez elég döntő különbség.

Az, hogy visszahúzódó vagy, inkább előny, mint hátrány, mert aki hasonlóan gondolkodik hozzád, annak pont így leszel szimpatikus. Különben is jobb, ha nem kell másnak lenned, mint aki vagy. :)

#17

Pedig matematikailag/halmazelméletileg kijön.

Ha rétegekre osztod mindkét nemet, pl. 10 decilisre, és hozzá veszed, hogy melyik réteg milyen rétegből nézne magának társat, azt fogod találni, hogy a két igényhalmaz alig van átfedésben egymással.(pl. el tudod képzelni, hogy egy 5. szintű lány 4-7. szintű srácot keressen magának? Ugye, hogy inkább 6-8. lesz az, de egy 6. szintű srác sem fog magának 5. szintű lányt kívánni...)

Ebből következik, hogy pusztán a tény, hogy ugyanaz a problémánk, még nem fog minket összeboronálni, nem fogunk egymásra találni.

Persze ez csak egy sarkos modell, de jól vázolja fel a probléma lényegét.

Van egy gondolatkísérlet: ha lenne egy szuperszámítógép, ami sorba tudja rendezni a teljes populációt(legyen csak a mi országunk), majd elkezdené szépen párosítgatni az egyedeket a saját helyüknek megfelelően, kb. 95% csalódott volna az eredménnyel.

Ha nem létezne a szerelem, szüzen halnánk meg mind önnön nagyszerűségünket ünnepelve.