Mennyi a minimális fizetés, ami még nem tántorítja el a nőket, h kapcsolatba kezdjenek egy férfival?

40:

Nem gondolom. Rossz hírem van, nekem sem volt szipcsi szupcsi életem, én apámat nem láttam gyerekkorom óta (szóval akár halott is lehetne), anyukámat meg azért nem láttam, mert folyton robotolt, hogy mi a testvéreimmel ne haljunk éhen. 16 éves korom óta dolgozok minden nyáron, az egyetem óta pedig amellett is részmunkaidőben, így minden, amit szereztem, azt én fizettem. És nem ám flancos protekciós melóim voltak, hanem igazi legalja, (konkrétan még lósz*rt is lapátoltam) amit csak diákokra sóznak rá, és gyűlöltem, hogy én a zsebpénzemet arra költöm, hogy nyelvvizsgázhassak, míg mások buliznak, meg idióta dolgokra költik a pénzüket, mert a szüleik úgyis megvesznek nekik mindent. Ez volt az egyetlen dolog amit tudtam, hogyha nem tanulok, akkor semmi nem lesz belőlem kb, úgyhogy borzasztó sokat ültem iskolai könyvtárban (az volt ingyenes), hogy EGYEDÜL tanuljak nyelveket (a kötelező nyelvoktatáson túl) mert magántanárra ugye kinek telne, és így párszor meg is buktam a nyelvvizsgán (ami felettébb sokba kerül ha te fizeted), mert nem volt a legegyszerűbb... Mostanra viszont felsőfokon beszélek több nyelven, mert ahogy nőttem fel, és kezdtem felhagyni azzal, hogy a végtelenségig siránkozzak azon, hogy nekem de szörnyű (mert attól még, hogy van egy db szülőd nem lesz drámaian egyszerű az életed és az átlagra az sem jellemző, hogy árva) rájöttem, hogy borzasztó sok lehetőség van a világban, ami segít tanulni. De gondolom kevesen szánják erre a diákfizetésből spórolt pénzüket, hogy könyvtárakban vagy egyéb helyeken rohadjanak, mert majd egyszer kifizetődik...

Minden oktatási intézményben államilag finanszírozott voltam, mert legalább jó jegyeim voltak, amit muszáj volt tartanom még munka mellett is, mert a tandíjat senki nem tudta volna nekem fizetni.

Az egyetemen (amit direkt azért választottam, mert tudtam, hogy van benne pénz) elkezdtem olyan emberekkel ismerkedni (nem kapcsolatból, csak simán) akik sikeresek, vagy a szüleik azok, és igyekeztem minden lehetőséget megragadni, hogy megtanuljam, hogyan csinálták. Ennyi volt a titka. Több munkahelyem is volt, minden jellegű csicska munkát elvállaltam, akármilyen unalmas volt, ha odaférhettem valakihez és figyelhettem mit csinál, mihez ért, és hagyta, hogy kérdezgessem, hogy mi mire való, erről mit tud, az hogy működik stb... 2 féle vállalatirányítási rendszerhez értek, mert hasonló módon megtanultam, pedig nem is lett volna rá szükségem.

A jelenlegi munkámat pedig ennek a több éves kiba kemény melónak köszönhetem, nem a szépségemnek (mert az nem vagyok), nem annak, hogy mindenkivel dugtam volna (a fenti szóban forgó személyek java része nő volt, a férfiakra nem jellemző, hogy segítőkészek lennének), hanem annak, hogy minden energiámat arra fordítottam, hogy gazdag legyek és sikeres és kihasználjam azt, hogy legalább nem vagyok hülye.

De siránkozz csak, gondolom neked fegyvert nyomtak a fejedhez, és közölték, hogy nem viheted semmire, és ha véletlenül a szabadidődben tanulni mertél, akkor rögtön büntetést kaptál. Sajnos ismerek árvákat, és érdekes módon ők mégis elboldogultak (nem könnyen, aláírom).

Nekem Mo-n kiemelkedőnek számító fizetésem van (légiforgalmi irányító vagyok), szóval igazából nem érdekel, mennyit keres a másik, de ne is velem akarja eltartatni magát. Engem nem az riaszt el, ha valaki keveset keres, hanem ha emiatt meg van keseredve és nincs életkedve - amit megértek ugyan, de nem szeretném ilyen emberrel összekötni az életem.

Viszont ha mondjuk történelem tanár, vagy masszőr, vagy akármi más alulfizetett valaki, aki ettől függetlenül szereti a munkáját és szeret élni, akkor nem érdekel, hogy csak 130 ezre van.

(Inkább a férfiak riadnak meg tőlem - megértem valahol, nekem egzisztenciálisan sosem lesz szükségem rájuk. Sőt. És ez sokakban kisebbségi komplexust kelt.)