Siránkozó pasik, erre mit tudtok mondani?

Igen Kérdező, ez nagyon nagyon érdekes. Olyan furcsa hogy ezek a kivételek mindig csak interneten léteznek, a valóságban valahogy sose :D

Nyilván, ami nem fér meg a rózsaszín helókittys vattacukorvilág elképzeléseddel, az elmebeteg hülyeség :D közted és a valóság közül nem kétséges, ki kerül ki győztesen. A tarisznyarák esete az autóbusszal, tudod...nem kell megérteniük egymást, de az autóbusz az erősebb.

Gyerekként hittem a szerelemben, a szeretetben, az emberségben.

Aztán szépen sorban megtapasztaltam mindent. A legsötétebb bugyrokat, és a mennyei magasságokat is. Láttam sokmindent, ami talán másnak nem adatott meg. Ismerek érzéseket, melyek lehúznak, és erőket, melyek mindig tovább visznek.

Mire érett férfi lettem, tudjátok mi változott?

Semmi.

Ugyanúgy hiszek, bízom, és pozitív vagyok. Mert minden ott bent dől el...akár fejben, akár szívben. A legfontosabb az önmagamba vetett hit.

Nem siránkoztam sosem, itt meg végképp nem. Egyszerűen csak éltem, és megéltem az érzéseket. Nem bántam meg semmit, mert ezek tettek igazán emberré.

Hogy miért is írtam ezeket le válaszként? Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy vannak kétkedők és 'hitetlenek', akik azt gondolják, hogy az ők igazságuk az egy általános igazság....pedig nem az. Csupán egy védekezési mechanizmus az ellen, hogy ne látszódjon az érzelmi hit hiánya.

Amíg ezen valaki nem képes túllépni, merni megélni az érzelmeket negatív és pozitív irányban is, addig nem lesz olyan alapja, amiből lehetne hite.

Nem kell siránkozni. Neki kell állni, és csinálni.

Na és persze hinni. Sikerülni fog.

Én azt gondolom, hogy vannak emberek, akiknek nem jön be az élet. Átlagos férfiak, akiket a nők unalmasnak, kövérnek, alacsonynak, szemüvegesnek, fiatalnak, öregnek, önbizalom hiányosnak, szerencsétlennek stb találnak. A megfelelő részek aláhúzandóak. Ez van.

A kérdező nyilván egy olyan nő, aki nem képes felfogni, mert sose élte még meg, hogy van olyan, hogy valaki akár fejre is állhat, akkor is csak a pofonokat kapja az életben. Ez is van...

A kérdező ezenkívül még unja azt, hogy belefut ilyenekbe, ezért provokál ezzel a vacakkal.

Még egy tény: a nyomorékoknak sokkal kevésbé vannak párkapcsolati gondjaik. Ennek egyszerű oka van: ők kitűnnek a tömegből és az a pár férfi vagy nő, akinek arra van igénye, hogy valakit ápolgasson, az rájuk tapad.

Ennek a fickónak nincs se keze, se lába. Ergo, vele foglalkoztak, nem elhanyagolták, nem csak belerúgtak folyton még néhányat. Ő megéli a nélkülözést a saját testi adottságaiban, de nem éli meg (és valószínűleg sose élte meg) a nélkülözést a szeretetben. Innen kezdve azt tudom a fickóra mondani, hogy magas lóról könnyű osztani az észt.

16:11, ez tökéletesen így van, csak nem tudják (nem akarják) belátni. Nincs garantálva seholse hogy lesz párod, ha fejre állsz és azon ugrálsz egésznap, akkor se. Ha megpróbálsz változtatni, akkor sincs garantálva. Szóval innentől az egész cirkusz értelme erősen kérdésessé válik.

Elég értelmetlennek tartom az ész nélküli teperést, megfelelni akarást, főleg ha eleve vesztes pozícióból indul az ember. Nagy valószínűséggel semmi nem fog megváltozni, hacsak nem leszel hirtelen kőgazdag. És akkor megint ott vagy ahonnan elindultál, leszámítva azt, hogy elherdáltál egy rakás időt és pénzt.

És igazából mi a fenének? Hogy hetente egyszer blazírt arccal szétrakja a lábait? Ahhh ezért megéri, csípje meg a kánya :DDD

Magadnak teszel nagy jót azzal, ha elismered, hogy nem vagy a másik nem ideálja. Ha valaki mégis megszeret, az így legalább magadért fog megszeretni, nem egy eljátszott szerepért. Ha pedig nem szeret meg senki, nos, ez az ő bajuk. Neked mégis mi vesztenivalód van? Semmi.

Jöhet a szokásos lepontozás mint érvpótló :DDD