Egyedülálló férfiak, akik nőre, párkapcsolatra vágynak! Ha jól átgondoljátok, egészen biztosan beleférne a mindennapi életetekbe egy állandó partner?

Elég sok ilyen kérdést lehet például itt is olvasni sok sráctól, férfitól, hogy nagyon vágynának egy nőre, akivel kölcsönösen szeretnék egymást, akivel éjt nappallá téve, sülve-főve együtt lennének. Sokszor én is elgondolkodom rajta, hogy nem lenne rossz egy huszonéves helyes leányzó mint oldalborda, de basszus, nem mondom, hogy olyan marha elfoglalt ember lennék, meg hogy minden egyes percem be lenne táblázva, de egy komolyabb barátnő azért igencsak lefoglalna napi szinten nem 1-2 órát, hanem sokkal többet, és bevallom őszintén, bármennyire is odáig meg vissza lennék egy nőért, ez nekem nagyon sok lenne egyszerre.

A napi rutinomban alig van konkrétan szabad időintervallum, mert mindig le tudom kötni magamat, egyszerűen gyűlölök unatkozni, lébecolni. Beleszoktam ebbe az életmódba, hogy mindent magam határozok meg, minden időt én osztok be, és valójában a munkaidőmön, a sportra, mozgásra, az önfejlesztésre, tanulásra, a kikapcsolódásra, a kötelességekre, kötelezettségekre, a barátokra, a családra, azok segítésére, s a többi tennivalóra fordított időn kívül nem is nagyon tudnék helyet szorítani egy barátnőnek.

Emiatt kérdezném férfitársaimat, akik annyira áhítoznak barátnőre. Egészen biztosan akartok magatok mellé egy barátnőt? Nem befolyásolná a mindennapjaitokat, nem okozna kényelmetlenséget, nem borulna fel a jól megszokott, előre fixált napi rutinotok, hogy egy másik személyre kéne a lehető legtöbb időt fordítanotok? Akik mégis le tudják magukat kötni (sok ilyen férfitársam létezik), ők nem érzik azt, hogy egy barátnő csupán púp lenne a hátukon?