Miért olyan nehéz a társkeresés manapság?

@23:49-es válaszoló:

A 17-es vagyok.

Magamból kiindulva, az függ a párkapcsolat minőségétől is. Egy laza kapcsolat esetében szerintem teljesen rendben van, ha a "nekem aztán 8 mentalitást" képviselem, hiszen semmi komolyan nem tervezek vele.

Komoly kapcsolatban más a helyzet. Itt van például a barátnőm, akivel megvan a lehetősége, hogy közös jövőt tervezek. Természetes, hogy nem teszek arra, hogy mi történik vele, hanem érdekel a sorsa. Ha nem látom egy ideig, és nem ad magáról jelet, akkor ráírok FB-n, hogy mi a helyzet vele, de ez kölcsönös az ő részéről is, hát ez végülis a szeretet, hogy törődünk egymással. Mindazonáltal adódnak olyan helyzetek, amikor szükséges a "nekem aztán 8" mentalitást alkalmazni. Különösen igaz ez akkor, amikor egy férfit a kedvese tudat alatt akarja érzelmileg zsarolni.

#20

Légy szíves akkor írd le, hogy miket "szabad" mondani. Én nem hiszem, hogy a nő egy gép lenne, aki csak a megfelelő inputra reagál pozitívan.

Látsz például egy parkban ücsörgő nőt, vagy 2 nőt. Mit mondasz neki, ha meg akarod ismerni?

#22

Nem kell ismerned az illetőt, elég ha van egy ismerősöd, aki biztos forrásból tudja, hogy nincs senkije.

@08:40

Nyilván úgy gondolkodsz a nőkről, ahogyan szeretnél, én tiszteletben tartom mindenki véleményét. De ha már kérdeztél akkor:

Egyszerűbb a szabály, mint gondolnád: férfias dolgot kell mondani, ezzel azonban szöges ellentétben állnak a népszerű engedélykérő megszólítások, amiket te is említettél ("Helló, leülhetek","Van kedved esetleg beszégetni/ismerkedni/meginni vmit/sétálni/..." --> ezek rosszak). Had szemléltessem ezt az egészet egy példával! Hugomra, aki szereti a szórakozóhelyeket, tapadnak a pasik. Na most, amint tudjuk, sok macsót a diszkókban lehet megtalálni, ezért érdemes odafigyelni, hogy ők ott hogy csinálják a dolgokat. A hugom elmondta nekem, hogy amikor ott kezdeményeznek a pasik, akkor sosem így csinálják: "szia, van kedved táncolni? stb...". Hanem egyszerűen odaugranak táncolni szó nélkül a csajhoz. Ezt a mintát átkonvertálva akkor a különböző helyzete is nagyon jól lehet alkalmazni. Az általad kért szituációkba ezt így építem be:

"Látsz például egy parkban ücsörgő nőt, vagy 2 nőt. Mit mondasz neki, ha meg akarod ismerni?"

-->Ha egy nőről van szó, és felvállalom az érzéseimet, akkor így kezdek: "Szia! Idejöttem, mert nagyon szimpatikus vagy". Tehát nem kérdezem meg, hogy lenne-e kedve velem ismerkedni, csak csinálom a dolgomat. Ha nincs, majd úgyis jelez. Általában ilyenkor zavarodott mosoly a jellemző, esetleg egy "köszi" kíséretében. Ezután bemutatkozunk egymásnak, kezet fogunk, és szó nélkül leülök mellé. (Tehát nem kérdezem meg, hogy leülhetek-e). Ha állandóan csak kérdezgetnék, hogy ezt-azt szabad, lehet-e, akkor a nőnek úgy tűnnék, hogy nem vagyok magabiztos.

Ha két csajról van szó, akkor azt pedig úgy oldom meg, hogy a megszólításkor alkalmazkodok a mentalitásukhoz. Vannak tipikus nőies témák, amikről a nők általában szeretnek egymás között beszélgetni, ezek közül kiválasztok egyet, kérdéssé formálom, és felteszem nekik.

Hangúlyozom azonban, hogy a szöveg önmagában nem elég. A kisugárzásnak is rendben kell lenni, sőt, az fontosabb, mint maga a szöveg.

"Van barátom" eset:

"De remélem, idegenekről nem feltételezed, hogy csak lekoptatás. Pont itt panaszkodott nemrég egy csaj, hogy neki tényleg van barátja, és alig tudott valakit lekoptatni az utcán." (#25-os válaszoló)

<->

"Viszem tovább a beszélgetést, tudomást sem veszek róla. Ha ugyanis nem akarna tőlem semmit, akkor nem adna magáról felesleges infót, hanem közölné, hogy nem akar velem beszélgetni. Ez a "van barátom" legtöbbször csak egy tudat alatti teszt." (#17-es válaszoló)

Akkor ezt most magyarázzátok meg nekem, mert szerintem ez eléggé ellentmondásos.

# 26/26 Időpont ma 12:13 - Csak az ÉN álláspontomat tudom leírni, nem tudom, mi van mások fejében.

Én szívesen elcseverészek bárkivel - szó szerint -, akár idegen, akár ismerős, függetlenül attól, hogy akarok-e tőle többet. Ha én bárkinek valaha azt mondtam, hogy van barátom, az igaz volt és nem csak egy lekoptató szöveg (soha nem használtam lekoptató szövegként). Ettől függetlenül ha ismerkedést félretéve akar tovább beszélgetni, semmi gond. Ha viszont továbbra is nyomul, azt én zaklatásnak veszem.

Másrészt csak mert esetleg nincs barátom, még nem jelenti azt, hogy nyitott vagyok ismerkedésre, mert lehet, hogy ugyan nincs, de szerelmes vagyok valakibe, és ő kell, nem bárki más. Szóval olyan esetben meg megmondom, hogy beszélgethetünk, de nem akarok többet.

@12:13

A 17-es válaszoló vagyok.

Nézd, én a saját szemszögömből írtam le a helyzetet, amit tapasztaltam. Az alapállás az, hogy véleményem szerint több esetben nem nyom a latban semmit, hogy a lánynak van-e barátja, mert ha szimpatikus vagy neki, akkor foglalkozni fog veled. Hogy ebből a szimpátiából mi lesz, az meg már egy másik kérdés. Ezt pedig nem elméleti igazságból írom, hanem tapasztaltból, amit a saját életemben és másokéban láttam. Szedtem már össze olyan lányt, akit mikor kikerestem FB-n, láttam a képei között egy olyan fotót, amelyiken smárol a pasijával. Milyen érdekes, tökre "elfelejtette" nekem megemlíteni hogy pasija van, amikor flörtöltem vele. Hamarosan le is töröltem, én nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Egy másik eset az volt, amikor megmondta a lány, hogy van barátja, és úgy adott magáról elérhetőséget, viszont úriember maradtam, és nem kezdtem el flörtölgetni vele.

Az igazság azonban az, hogy ez a "barát" több esetben nem is létezik, csak azért mondják a nők, hogy próbára tegyenek, hiszen mégse állhatnak össze akárkivel. Mellesleg, nem mindegy, hogy milyen hangsúlyban és testbeszéddel mondja azt, hogy "van barátja". Ha sunyin, és mosolygósan, vagy tartja a szemkontaktust, akkor csak játszadozik, tovább kell vinni a beszélgetést. De ha elfordul, lefelé néz, hátrább lép, tehát kerül téged, akkor az annak a jele, hogy a lány nem akar tőled semmit. Ekkor jobb lelépni, nem kell piócaként rátapadni a lányra. Amikor "viszem tovább a beszélgetést" az arra vonatkozik, amikor látom az egyértelmű jeleket, hogy érdeklődik, mert a testbeszéd soha nem hazudik.

A magam részéről azért is nem tulajdonítok semmilyen jelentőséget a "van barátom" szövegnek, mert velem sosem fordult elő, hogy azért nem jött volna össze egy lánnyal, mert egy másik pasi volt a képben. Amikor nem jött össze, az azért történt, mert nem volt meg köztünk az összhang, túlságosan különbözőek voltunk, és ebből a szemszögből ha szingli lenne, se jöttünk volna össze.

Mert az egyik félnek (na vajon melyiknek) irreális elvárásaik vannak, amiket a másik fél nem tud, és hát szerintem nem is akar teljesíteni. Amíg ez nem fog változni,addig egyre csak rosszabb lesz a helyzet. Ahogy írták, ha jól nézel ki és tele vagy lóvéval, van esélyed, máskülönben veszett fejsze nyele.

"Az itt lévő sikertelen férfiak többségének felesleges bármit is tanítani, mert egyetlen céljuk van: igazolni a saját szerencsétlenségüket, és a nőket úgy beállítani, mint akik gonosz pénzéhes cafkák."

Aha, értem. Nos akkor...

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__ismerkedes__566..

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__egyeb-kerdesek_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__szexualitas__57..

Tessék, drága, magyarázd ki szépen, kíváncsian várom. Gondolom ezúttal se kapok magyarázatot, csak lepontozást, meg valami elkent maszatolást hogy "jóó biztos van néhány ilyen lány is, de a többség az rendes, blab-blab-blab". Mindenesetre sokatmondó hogy 10 percembe se került ezeket a kérdéseket levadászni.

"Tessék, drága, magyarázd ki szépen, kíváncsian várom"

-->Szerintem nem vársz te semmit kíváncsian, hanem saját magadat akarod igazolni.

Abban akarsz hinni, hogy a nők a pénzre mennek? Higyj abban, senki sem mondta. Hidd el, engem nem zavar, és nem is akarom megváltoztatni a gondolkodásodat.

Én azonban nem a GYIK-es pasik elméleteiből, meg az itt tevékenykedő emberekből indulok ki, hanem a saját tapasztalataimból, mert abból van bőven. Lassan közelítek a 30-hoz és hosszú évek óta benne vagyok a csajozásban. Ezek alatt az évek alatt nagy mennyiségű tapasztalatot sikerült összegyűjtenem, mivel volt szerencsém sok lánnyal megismerkedni, és sok olyan pasit ismertem, akik szó szerint Casanovák voltak. Az egyik jó barátom, aki már házas ember, volt, amikor egyszerre három nővel is járt. A legkevesebb amit fizetett a nőinek, - ha fizetett, mert volt, amikor orrom előtt szedett fel egy nőt egy fillér nélkül - az egy ital volt. Tudom, mert sokat lógtunk együtt, volt, mikor együtt mentünk csajozni. Rengeteg példát tudnék hozni, de egy a lényeg: velem lassan 30 év alatt sosem fordult elő, hogy egy nő le akart volna húzni pénzzel, és a barátaimat sem húzták sosem le. Ezt azt jelentette volna, hogy sosem hozott össze a sors pénzéhes nőkkel? Nem.

Hogy egy példát említsek, amiből majd talán sokminden ki fog derülni: Van hugomnak egy barátnője, akiről viszont tudom, hogy nem veti meg azt, ha a férfiak anyagilag költenek rá. Ő tényleg lehúzta azokat a férfiakat, akik szerelmesek voltak belé, kihasználta az alkalmat. Ennek a lánynak régen tetszettem, és volt, amikor találkoztam vele többször is, flörtölgettünk is. Engem ezalatt az idő alatt soha az életben nem próbált meg lehúzni pénzzel, pedig történtek köztünk dolgok. És miért nem? Azért, mert én tisztába raktam már az elején a viselkedésemmel, hogy én nem olyan pasi vagyok, mint akik szerelmesek belé. Sőt, éppen ő volt az, aki kapart utánam.

Mi ebből a tanulság ebből az egészből? Egyrészt az, hogy nem minden nő hajt a pénzre. (A mostani komoly barátnőm például kifejezetten kérte, hogy NE vásárolt dolgokkal mutassam ki a szeretemet, mertőt nem lehet evvel megvásárolni). Azok a nők pedig, akik hajtanak a pénzre, csak azokat a pacákokat tudja lehúzni, akik nem elég férfiasak, ebből adódóan nincs tekintélyük a nők előtt.

Na most a helyzet az, hogy ezt hiába próbálnám ennél is jobban kibontani, aki megvan győződve arról, hogy a nők a pénzre mennek, annak egyik fülén be, a másikon ki. Ha elkezdeném magyarázni, hogy a legelső randijaimon amik a tinédzser koromban voltak, egy fillért sem költöttem a nőkre - mert azt a pénzt, amit apa küldött nekem külföldről, inkább magamra költöttem - hanem ültem a csajokkal, sétáltunk, dumáltunk, csókolóztunk stb... az sem győzné meg őket.

Szóval higyjen mindenki azt, amit akar. Az én tapasztalataim és a barátaim példája ugyanis teljesen az ellenkezőjét mutatja annak, amit egyesek terjeszteni próbálnak, és én ezekre alapozok.