Miért van az, hogy a társkereső oldalakon többnyire nem szép nők akarják velem felvenni a kapcsolatot, miközben a környezetem szerint jóképű vagyok?

A társkeresők semmi másra nem jók, mint hogy az önbizalmukat kicsit felturbózzák ott a nem túl kelendő emberkék, észrevehető sokszor, mekkora egóval rendelkezik ott sok olyan nő is, akinek nagyon nem kéne.

Ebből fakad valószínű, csak odáig már nem jutnak el, hogy nem házassági ajánlatokkal bombázzák őket, hanem egész másért...

... gyorsan hozza is tennem (elozo vagyok)

Te sem lehetsz valami nagy szam ("kornyezetem szerint jokepu vagyok"), hiszen akkor Te sem lognal tarskeresokon.

Egy jó csaj kap a regisztrációt követően 200-300 levelet, randizik onnan 10 sráccal, és megtalálja élete párját, nem pedig leveleket írogat neked (ha csak nem valami isten alfa vagy már a képeiden is).

De még egy átlag lány sem fog írogatni mert írnak neki elegen.

Akik már maguk írogatnak a férfiaknak, ők azok, akik rájöttek, hogy a kutya nem fog írni nekik, ha ők nem teszik meg, ez pedig azt jelenti, hogy valami "szépséghibájuk" van.

Én eddig 1-2 olyan lánytól jövő levelet leszámítva, ahol az adatlapjaink, különleges hobbijaink tényleg megegyeztek, és így egyértelmű volt az érdeklődés csak olyan nőtől kaptam levelet, aki vagy gyerekkel keres párt, vagy nem tartozik a jól kinézőek közé, már nagyon nagyon átlagos lányok sem írnak soha.

"Roppant egyszeru, mert a tarskeresokon tobbnyire nem a jo csajok szoktak ismerkedni hanem olyanok, akik a normal eletben rendre hoppon maradnak. "

"Te sem lehetsz valami nagy szam ("kornyezetem szerint jokepu vagyok"), hiszen akkor Te sem lognal tarskeresokon."

Ez nem feltétlen igaz. Sok csinos nő, és sok jóképű pasi ismerkedik társkeresőn, egyszerűen azért, mert az egyetemi évek végével általában nagyon le tud szűkülni valakinek az ismerkedési lehetősége.

Munkába jársz, ahol nem akarsz/tudsz ismerkedni, a bulizós, egyetemi pörgésből már kinőttél, nincs minden évben 1000 új diák a suliban akik potenciális lehetőséget jelentenek, a baráti társaságod meg már elég kialakult, új emberek ritkán kerülnek be, a meglévők meg nem potenciális partnerek.

Ahogy öregszel, úgy fogsz rájönni, hogy ami 18-25 évesen nagyon könnyű volt, az hirtelen egyre nehezebb, és a társkereső kicsit képes tágítani azt a világot, ahol jelenleg ismerkedni tudsz (persze aki eljár folyton szórakozóhelyekre, az elkel, bár nem véletlenül nem ismerkedik sok nő szórakozóhelyeken...)

Tarskeresok pont nem tagitjak a vilagot, hanem leultetnek otthon, elveszited az emberi kapcsolataidat a kulvilaggal, hazugsagba kerget a kamu kepekkel es a fals sztorikkal ... raadasul teljesen szemelytelen.

Az ismerkedes alapja a pillanat varazsa es a szemelyes szimpatia. Ez a szikra nem megy at az Interneten. Ismerkedni nem otthonrol kell egy zacsko chips mellett ucsorogve, hanem el kell jarni programokra, kirandulni, bulizni es sportolni. Ezek korfuggetlen lehetosegek es nincsenek kamu regisztracios lapok ... ismerkedni nem jol megfogalmazott adatlapok es fenykepek alapjan kell, hanem a szemelyes ismertseg es az egyutt eltoltott jo ido utan kell.

Hamar elofordulhat a baromijolhangzoankinezo Internetes csajszirol, hogy szemelyes talalkozo eseten valojaban nem is lehet vele beszelgetni.

Tarskeresok az olyan embereknek vannak kitalalva, akik a normal eletben nem talalnak part maguknak. Persze kozottuk is vannak jol kinezoek, de nem minden a kulso, valamiert ezek a jolkinezo emberek sem talaltak maguknak tarsat az eletben, ezert probalkoznak ilyen internetes formaban, de ez a 22-es csapdaja.

Az a baj, hogy a mai embereknel az ismerkedes egy feladat es nem egy folyamat.

En ugy szoktam ismerkedni es szerintem ez a normalis. Nem nyomulok, nem vagyok szemtelen, nem vagyok celiranyos.

Egyszeruen ha szimpatikus lesz valaki, akkor elobb megprobalom korbeinformalni, hogy mit tudhatok meg rola, kozben persze elkezdem keresni a tarsasagat. Ha ugy erzem, hogy erdemes tovabb forszirozni a dolgot, akkor szoba elegyedem vele es megprobalom minnel jobban megismerni. Ilyenkor szokasos a beszelgetest olyan iranyba forditani, hogy egy legkozelebbi konkret program megfogalmazodjon. Ha letrejon az elso talalkozas ... es ha az jol sikerul, akkor csak onnantol kezd el az ember fia a randevukon gondolkodni, addig az csak ismerkedes volt. En sajnos egy ilyen konzervativ ember vagyok, mondhatni maradi. De valamilyen oknal fogva meg sem kell semmilyen kozossegi oldalon ismerkednem es egesz jol elvagyok a klasszikus modon.

Bizonyos téren egyetértek az itt többször hozzászóló 60%-os válaszolóval:

Nekem is megvolt (sőt részben most is megvan) az előítéletem, hogy társkeresőn csak olyanok vannak fent, akik a valós életben senkinek sem kellenek, vagyis egy "szemétdomb" az összes. Aztán teltek-múltak az évek, az egyetemnek vége lett, a lehetőségek beszűkültek (ld. #5 válasz), így végül ismerősök ajánlására én is kipróbáltam ezt az ismerkedési formát.

A következőket tapasztaltam:

1. Az kicsit ledöbbentett, hogy az ország 2. legnagyobb városában is olyan szűk a kínálat (egyedüli szűrők: 20-30 év közötti nő, Debrecen, min. 1 hónapja belépett) mint a makkoshotykai művházban egy kedd délutánon...

2. A szűkös kínálat 90%-át olyan lányok alkották, akikre amúgy az életben nem nézne rá az ember (igénytelen, elhízott). Egy év alatt 3 lány tetszett meg, ebből az egyiket ismertem a való életből is, így inkább ott hívtam el. A másik elolvasta a levelem, de nem válaszolt, a harmadik pedig azóta se lépett fel (kb. 4 hónapja) és már van 50+ olvasatlan levele, köztük az enyém :D

3. Én is kaptam pár üzenetet, de olyan lányoktól, akikkel (és ezt mindenféle beképzeltség nélkül írom) se szellemileg, se fizikálisan, se semmilyen egyéb téren nem vagyunk egy súlycsoport, viszont elég masszív irreális elvárások vannak.

Példa 1: jómagam orvosként dolgozok, emellett PhD-t csinálok, részmunkában az egyetemen oktatok (igaz, ezek nincsenek ennyire direkt a formában feltüntetve az adatlapon), erre egy 8 általános legmagasabb végzettséggel rendelkező, munkanélküli csaj elvárná, hogy napi 2x50 km-t ingázzak az ő hájas valagáért...

Példa 2: Írt egy olyan lány is, aki az adatlapja és képe alapján szimpi volt, váltottunk is pár levelet, majd személyes találkozó lett. Aztán "élőben" kiderül, hogy nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, már-már elviselhetetlen stílusa van. Ha először például egy bárban találkozunk, akkor fél perc beszélgetésből le tudtam volna szűrni, hogy sehová se hívom el.

Szóval kb. ilyen "kaliberű" lányok azok, akik férfiaknak írnak.

Kicsit kezd hosszú lenni, de zárásképp leírom, hogy mi a helyzet a "másik oldalon", ebből kiderül, hogy az ún. "jó nők" miért nem kezdeményeznek.

Még fentebb írtam, hogy volt egy nő, akit személyesen hívtam el. Na, ő tényleg jól néz ki, értelmes, még valamennyi humorérzéke is van, vagyis társkeresős szinten a top 5%-ban benne van. Több társkeresőn is fent van, naponta kap 30-40 levelet.

Hozzászokott az ilyen téren "kényelmes" élethez, szinte hetente másik hapsival randizgat (sokszor unaloműzőként). Szerinted Kérdező, ő (vagy bármelyik másik "felsőbb kategóriás" nő) mikor fog elkezdeni nézelődni a profilok között, amikor arra sincs ideje/kedve, hogy az összes kapott levelét elolvassa, elég neki a küldők közül válogatni...