Miert ilyen nehez az ismerkedes?

De miért a "férfi dolga"? Ez akkora hülyeség :D Ne vedd támadásnak, nagyon büszke lehetsz magadra, hogy így felépítetted az önbizalmad meg a bátorságod, de ettől még nem korrekt dolog lehúzni azokat, akiknek problémát jelent az ismerkedés - pláne ilyen egyoldalúan. Mert mit is mondasz, a férfi aki nem kezdeményez az gyáva, sőt, nem is férfi*, de egy nőnél meg természetes, hogy nem kezdeményez úgyhogy ne is számítsunk erre? Miért, egy férfi talán nem félhet a visszautasítástól? Vagy egy nő talán nem győzheti le a félelmét? Ez azért elég durva, hogy egy pasit megfosztanál a nemiségéhez való jogától, mert nem tesz meg egy erőfeszítést, míg egy nő ugyan ezért megerősítést kap, hogy "igen, így viselkedik egy igazi nő". Mondjuk a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem ítélkeznél mások felett, mert valószínűleg ők is mondhatnának olyan dolgot, amire k képesek, te meg nem, vagy csak sokkal rosszabbul/sokkal több erőfeszítés árán.

*Ez a rész külön LOL. Én még soha a büdös életben nem kezdeményeztem egy nőnél sem, most megmondom, hogy ez így is marad, de ettől még köszönöm szépen, férfi vagyok. Testrészekkel is igazolhatom, ha kell :P

19: Igen, mindenki változik az idők folyamán az átélt tapasztalatok hatására, de ez nem akaratlagos vagy tudatos folyamat. Egy egészséges ember egyszerűen nem fog olyat mondani, hogy "más ember akarok lenni" vagy "valaki más akarok lenni", legfeljebb azt, hogy le akarja győzni a szorongását, ami gátolja, hogy maradéktalanul önmaga lehessen. De aki konkrétan úgy gondolja, hogy neki valaki tök másnak kéne lennie, az egyszerűen nem lát értéket a saját személyiségében, ami kvázi egyenlő a szuiciditással. Nem egészséges az én meglátásom szerint.

Tisztelt Visszeres Törpicsek!

Nekem más a véleményem a netes ismerkedésről. Összességében elmondhatom, hogy van benne pozitív tapasztalatom is, mert korábban volt, hogy onnan jött nekem össze csajjal, más esetben elkísértem pár haverjaimat, amikor megbeszéltek találkozót a netről lányokkal. Ezek közül volt egy pár humoros történet, amikre ma is vidáman emlékezek vissza, de a netes ismerkedés nem az én műfajom, így én már régen leálltam vele.

Természetesen, aki buszon vagy utcán van, az tart valahová, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ha megfelelően közelíted meg, akkor meg fog állni, egy pár percre. Ha meg nem áll meg, akkor ennyi, nem omlott össze a világ. Egy hasonló történt velem a könyvtárban, amikor azt láttam, hogy tanul egy csaj. Elkezdtem gondolkodni, hogy most mit csináljak, odamenjek-e vagy sem, mert végül is tanul, nem zavarom-e meg. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ha én tanulnék, mondjuk egy vizsgára, és hozzam odajönne egy olyan lány, aki szimpatikus, szívesen beszélnék vele. Feltételeztem, hogy ez a lányoknál sincs másképpen, ezért azt gondoltam magamban, hogy na jó, próbáljuk meg, max visszautasít. Meg is próbáltam, a csaj végigmosolyogta az egész beszélgetést. Mesélte, hogy egész nap tanult, úgyhogy szemmel láthatóan örült is neki, hogy amíg velem volt, nem kellett a könyveket bújnia. Szóval, örömet okoztam neki. Onnantól fogva a könyvtárat véglegesen is kineveztem magamnak olyan helyre, ahol lehet csajozni, persze ilyenkor kihalt, de majd szeptembertől gyakran fogom látogatni, mert akkor sok lány megy oda tanulni.

Egyébként tapasztalataim szerint a szép lányoknál nem törvényszerű, hogy sokan leszólítják. Van, amikor igen, de van olyan is, amikor épp arról panaszkodnak, hogy senki sem akarja őket megszólítani, mert egy átlagos pasi fejében az van benne, hogy a jó csajok a "pénzre buknak", vagy a "kigyúrt pasikra" vagy "flegmák" stb. Tehát, szerintem többségében örülnek is, ha valaki odamegy hozzájuk. Persze, nem mindegy a megszólítás sem. Ha olyan tipikus buta szövegekkel próbálkozik valaki, hogy "bocsi, van barátod?", vagy "ne haragudj, nem akarlak zavarni, de megkérdezhetem, hogy mennyi az idő?" akkor, többségében elküldik az ürgét, pláne, ha a személyisége is pocsék. Én ennél jóval kreatívabb vagyok, az ötleteimet meg volt kitől merítenem. Például a húgomtól, aki egy tipikusan olyan csaj, aki sok fiúnak tetszik, ezért az udvarlókban sincs hiánya. Volt, mikor előttem kosarazott ki pasikat, tehát megtanultam, hogy melyek azok a testbeszédek, szövegek, amelyeket kerülni kell a megszólításkor.

Köszönöm a jó kívánságot, egészségemre is válik :-)

Kérdezed, hogy mit nyersz a dologgal, amikor egy lány visszautasít? Egy nagyon értékes dolgot: tapasztalatot. Mármint csak akkor, ha elég erős vagy, és nem omolsz össze. Én a visszautasítások után mindig kielemeztem, hogy hol ronthattam el. Gyakran rá is jöttem: bizonytalanság, túl gyors beszéd, feszült testtartás... Nagyon fontos, hogy a helyes kommunikáció rendjén legyen, ezt már korábban megtanították nekem, így visszagondolva, hálás köszönet a kommunikációs tanárnőmnek. A következőknél már igyekeztem ezeket kiküszöbölni. A kívülállók pedig nem kellene, hogy érdekeljenek senkit. Véleményem szerint valaki akkor válik igazán alkalmassá a csajozásra, amikor minden lepereg róla. Ha mindig azon gondolkodik, hogy "mások mit szólnak", az nem jó. Ha nem bírja valaki a szociális nyomást, akkor komoly gondok lesznek. De nem csak az ismerkedésnél, hanem párkapcsolatban is. A "maguk módján" való kezdeményezés meg az, hogy olyan jeleket adnak, amik jelzik, hogy nem vagy számukra közömbös. Pl: szemezés, mosolyás, véletlen érintés, körözés a közeledben, szívesség vagy segítségkérés, stb... De egyetértek a nőkkel, a tipikus kezdeményezés a pasik dolga. Ha minden nő, akivel eddig volt valami, csak simán odajött volna hozzám, a menőzésen kívül nem sok mindenben fejlődtem volna. Bevallom neked, nekem nagyon tetszik a szituáció, amikor meg kell küzdenem egy nőért. Utána úgyis fordul a kocka, mert ha felkeltetted a figyelmét, már ő fog érted küzdeni.

Tisztelt 18:26-os válaszoló!

Azért a férfi dolga, amiért a nő előtt való ajtónyitás is az ő dolga. Mármint bizonyos helyeken, mert nyilvános helyen a férfi megy be elsőként. Persze ennek is megvan a magyarázata, hogy miért, de most nem akarok etikett órát tartani. Persze, aki akar lázadhat ez ellen, hogy ő bizony nem fogja kinyitni egy nő előtt sem az ajtót, majd a nők tegyék ezt meg neki, de ez az ő dolga. Én maradok a klasszikus szabályoknál, amire neveltek, és amiket tanultam a tanáraimtól. Való igaz, hogy felépítettem egyfajta önbizalmat, és bátorságot, de még rengeteget kell tanulnom, és fejlődnöm, mert még nem éltem célba. Még van sok minden, amin változtatnom kell, de az tagadhatatlan, hogy a régebbi énemhez képest sokat fejlődtem. Veled ellentétben, én nem gondolom azt, hogy lehúznék másokat, amiért nem megy nekik az ismerkedés. Attól, mert azt mondom, hogy gyáva, az nem lehúzás, hanem egy olyan felismerés, amely fordulópont lehet egy pasi életében. Az egyik lehetőség az, hogy elkezdi magát önigazolni, és megmagyarázni, hogy miért gyáva – mert aki nem mer megszólítani egy nőt, az gyáva, mivel egy bátor ember megteszi. A másik lehetőség az, amit én is tettem: beismerem, hogy gyáva vagyok, de szeretnék megváltozni, nem akarom így leélni az életem. Dr. Csernus Imre beszél erről, hogy mennyire fontos, hogy szembe tudjunk nézni a félelmeinkkel, és hogy a változás mindig fájdalommal jár. Kérdés, hogy valaki vállalja-e ezt a fájdalmat a boldog életért cserébe?

Személyes véleményem szerint nem is abban van a legnagyobb kérdés, hogy egy férfi fél-e a visszautasítástól, vagy sem. És most vetítsük ki ezt a dolgot az élet egyéb területre, ne csak a nőkre: tehát a munkahelyre, a családra, és egyebekre. A kérdés nem az, hogy félek-e, hanem az, hogy le tudom-e győzni a félelmet. Ha igen, akkor férfi vagyok. Aki nem tudja, az csak biológiailag férfi. Mert mi is egy férfi feladata? Az, hogy erőt sugározzon, és védelmet biztosítson. Aki már így kezd el egy kapcsolatot, hogy fél – ha sikerült neki… az félni fog a párkapcsolatban is, ezekből lesznek a tipikus papucs férjek, és azok az apák, akik képtelenek lesznek tekintélyt szerezni a gyermekeik előtt. Egyébként pedig nem az én szavamnak kell hinni. Viszont tény, hogy a bátor férfiak sokkal sikeresebbek a nőknél, mint azok, akik félnek. Egy nőnek fontos, hogy nőnek érezze magát egy férfi mellett, de ez csak akkor valósulhat meg, ha annak van tekintélye. Ilyenkor érzik azt, hogy egy férfi mellett vannak. Ellenkező esetben csak pótanyák lesznek, elkezdenek anyáskodni a pasi felett… Csernus erről is ír, érdemes elolvasni.

Az „egészséges emberrel” kapcsolatban meg nem értek veled egyet. Ugyanis. Ha egy pasinak tökéletes személyisége van, értem ezalatt, hogy kiváló kommunikációs készséggel rendelkezik, humoros, céltudatos, művelt és intelligens, akkor tényleg nem kell más embernek lennie. Ha van egy pár negatív tulajdonsága, akkor csak azt kell lecserélni, a többit meg kell tartani. Ha viszont valaki önbizalomhiányos, műveletlen, unintelligens, céltalan, sértődékeny, akkor bizony az az egészséges, hogy „más ember akar lenni”, mert csak így fog tudni az életben boldogulni. Mert sajnos, vannak olyan emberek, akiknek szinte nincs semmi érték a személyiségében. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, sajnos egy rossz szülői háttér, kialakíthat az emberben ilyen tulajdonságokat.

Természetesen azonban, ez pusztán az én véleményem. Ha valaki máshogy akarja élni az életét, és másban látja a megoldást, nyugodtan megvan rá a lehetősége, hogy úgy éljen, ahogy akar.

Nekem semmi bajom a netes ismerkedéssel, de társkeresőzni nem szoktam, az erőltetett és húspiac is. Ezt leszámítva ugyanúgy működhet, és ráadásul nincs lekorlátozva a lakóterületed pluszmínusz 20 kilométerre se.

Utcán, buszon, vonaton stb. nem faja ismerkedni, vadidegen emberhez alapból csak akkor szólok hozzá, ha alapos okom van rá. Hozzám is többnyire akkor szól egy lány, ha célirányosan akar valamit, és sajnos sosem kapcsolatot. Netes ismerkedésnél előbb ismered meg a belsőt, élőben a külsőt. Abban sincs semmi fura, hogy a jócsajokhoz nem mennek oda a pasik (kivéve a BMW-s pénzes tahóállatok, akik gyűjtik a csajokat mint más a bélyeget), mert ennek többnyire lepattintás a vége. Na meg ez az állandó leszólítgatás is eléggé rossz módszer. Egyrészt azt jelzi, hogy mindegy neked, csak legyen valaki. Másrészt a jó nők már megszokták a dolgot, hogy valaki rajtuk felejti a szemét és bepróbálkozik, és többnyire előregyártott dumával lekoptat, mert ahogy mondtam, csak "egy újabb próbálkozó" leszel neki, semmi egyéb. Harmadrészt meg, ahogy mondtam, egyenjogúság van, ha egy nőnek leesik a karikagyűrű az ujjáról csak azért, mert kezdeményez, az az ő baja lesz.

Nézd Visszeres Törpicsek, ha valaki a neten akar ismerkedni, tegye, ahogy jónak látja, én magamról beszéltem, hogy nekem nem a stílusom, nekem nem tetszik. A nyilvános ismerkedés, (utca és társai) egy olyan dolog, amit valaki gyakorol, valaki meg nem. Te nem csinálod, és még vannak, akik szintén nem. Rendben, én megértem. Ettől függetlenül én csinálom, és rajtam kívül más pasik is, akikről tudok, ugyanígy tesznek. Nekem volt ebben sikerem, és a jövőben is lesz.

A magam részéről örülök is neki, hogy nem megy oda sok pasi a jó csajokhoz, legalább kevesebb riválisom van, mintha egy átlagos lánynál próbálkoznék.

Az állandó leszólítgatást meg nem úgy látom, mint te. Egyrészt, ha mindegy lenne, csak legyen valaki, akkor nem igen válogatnék, márpedig én eléggé válogatós vagyok. Ha belépek egy helyre, csak a számomra legszimpatikusabb lányokat szólítom meg, ha nincs ott egy olyan sem, lelépek onnan. Másrészt pedig a gyakori megszólítgatással az ember tapasztaltabb lesz. Olyan mint más dolgok, minél többször csinálod, annál jobb vagy benne, ezért is az elején még nem igen válogattam. Harmadrészt a nők nem igazán szokták meg a leszólítgatást, ezt tőlük tudom, mert a pasik többsége nem mer megszólítani egy idegen nőt, éppen ezért a tekintélyes nők tudják értékelni a bátorságot. Az mindenesetre igaz, hogy vannak sablon szövegeik, amikkel le tudják koptatni az unalmas alakokat, csakhogy egy gyakorlott ember nem a jó öreg klasszikusokkal próbálkozik, hanem mint említettem, jóval kreatívabb. Amúgy sem az a szöveg a lényeg, hanem az, hogy mennyire bátor és céltudatos a pasi. Mikor a plázában voltunk a haverokkal, volt úgy, hogy közülünk az egyik úgy ment oda két padon ülő lányhoz, hogy köszönt neki, és megkérdezte, hogy vannak, és már el is kezdődött a kommunikáció, mert azok vissza is kérdeztek. Nem olyan bonyolult ez az egész, ha valaki időt szán rá, egyszerűbb, mint gondolná.

De nyilván aki nem akarja, az úgyis csak kifogásokat fog keresni, hogy miért nem teszi. De ez már az ő dolga.