Miért félek a nőktől?

Akár én is ki írhattam volna a kérdést.Azt hittem csak én vagyok ilyen béna a nők területén.Én fel adtam teljesen.Ami nem megy azt nem kell erőltetni.

21-es...Így van pontosan, ahogy mondod...NEM KELL ERÖLKÖDNI...ABBAN A PILLANATBAN ahogy erölködni kezdel, már annyi is a fesztelen "ismerkedésnek", onnantol kezdve már csak vergődés akkor az egész...De azért egy ILYEN szitutol se rémülj meg ennek ellenére...AMENNYIBEN SZIMPATIKUS VAGY a nőnek, akkor türelmesen ott fog ülni veled akármeddig, és NEM FOGJA ÉRDEKELNI AZ, hogy mit bénázol össze...AZ EGY OLTÁRI NAGY BUTASÁG, hogy a nők a "szavaktol", meg a "rámenős stílustol" döntenek úgy, hogy szeretnének veled továbbra is találkozni...(Ha szeretnének...)Valójában pillanatok alatt felmérik, hogy valaki szimpatikus-e nekik vagy sem, és AZ ALAPJÁN döntenek mindig...Mint ahogy fordítva is így működik a dolog...Egykoron, pl. ha engem megszólított egy lány valahol, akkor az első dolgom nekem is az volt mindig, hogy egy villámgyors pillantással FELMÉRTEM A HÖLGYET, aztán ha szimpatikus volt a látvány, akkor már elis volt döntve a kérdés, hogy "igen, ezzel a lánnyal itt maradok beszélgetni,és meg akarom ismerni"...AKÁRMENNYIRE IS IZGULT, meg pironkodott, meg bénázott...De amennyiben nem volt szimpi a lány, akkor akár a CSILLAGOKAT IS LEDUMÁLHATTA VOLNA AZ ÉGRÖL, akkoris otthagytam...Szóval mondom, ez így működik mind a férfiaknál, mind a nőknél valójában... Amennyiben egy lány "otthagy mert sokat bénázol a társalgásban", az VALÓJÁBAN nem azért lesz, mert "sokat bénázol", hanem azért, mert már eleve nem talált szimpatikusnak...Tehát emiatt nem kell izgulni sohasem ismerkedés közben...Meg attol rettegni hogy:JAJ,nem tudok miröl beszélni, izgulok, akadozik a nyelvem, és EMIATT nem leszek szimpi a lánynak"...A dolog NEM ÍGY MŰKÖDIK egyik nemnél sem...

Mer csóró vagy.

Magamból ki indulva az olyan emberekkel nem lehet mit kezdeni aki nem is mer óda menni a nőkhöz.Akár hányszor meg próbáltam mondig rám tört a gyomor görcs inkább meg hátrálltam mint hogy le járassam magam.Hisz nem tudol miről beszélni a nökkel.A néma csöndnek egymás mellett meg nincs semmi értelme,

mert ijesztőek.

Valszeg az állhat a dolog hátterében, hogy valóban félsz a nőktöl...Dehát miért félsz? Azok is csak ugyanolyan emberek mint te...A fáktol a folyóparton szoktál félni? Vagy egy foteltol? Vagy egy kaputol? Ugye hogy nem...Hát akkor meg a NŐKTÖL mi a csudának félsz? Mit gondolsz, mit tudnának ártani neked? Szerinted tudnának bármit is?

A csalódásokat sosem lehet 100%-osan az életben elkerülni, meg kell tanulni kezelni, elfogadni, máshogy nem megy. Ne úgy tekints az ismerkedésre, hogy ha nem sikerül akkor belehalsz, hanem úgy mint egy lehetőségre. Nem szabad mindig egy helyben topogni, neki kell futni, ez a siker kulcsa, aztán elválik, hogy jobbra mész tovább vagy balra. Nem fog utána azon pörögni az agyad, hogy mi lett volna ha...

Mert csóró senki vagy.

Egyébként nem is említetted, hogy milyen magas vagy, milyen a testalkatod.