Lányok! Van köztetek olyan, aki reménytelennek látja ezt párkeresősdit, pedig igazán még el sem kezdte?

Csatlakozom. Nem kellek a srácoknak, mert komoly kapcsolatot akarok, hűséges és őszinte vagyok.

Nekik inkább azok a nők kellenek, akik könnyen kaphatók, nem kell sokat harcolni értük...

23/N

Kedves Első!

Ez butaság, nem feltétlenül benne van a hiba, csak a pasik a rib-nc nőket jobban kedvelik. Ennyi.

Mindenkiben van hiba, benned is van valami hiba amiért ez nehezen megy.

Vagy túl zárkózott vagy, vagy észre sem veszed ha egy pasi közelít, vagy egyből el is küldenéf mert azt hiszed h csak meg akar dugni és csak kihasználna.

Amúgy ha neten keresel párt ott kép nélkül valóban nehezebb találni bárkit is.

Ha meg csinos és szexi vagy akkor nehezebben is mernek közelíteni feléd a pasik...szóval egy kis bíztatást te is mutathatsz feléjük.

olyan mintha felhúztad volna magad elé a kínai nagyfalat, amin nem tudnak átjutni áthatolni az emberek...

ez meg h a pasik a könnyűvérűekre buknak vagy az kell nekik , ez megint álltalánosítás, azoktól akik csalódtak vagy nem jött össze nekik, Vannak ilyen pasik de nem mind ilyen könyörgöm....

a nőket is lehetne ugyanúgy általánosítani h a nőknek csak a pénzes adoniszok kellenek....holott köztük , köztetek is van akinek nem ez kell....

mi lehet a gond??

- elbújtok

- v. zárkózottak vagytok

- v. nem veszítek észre ha egy pasi ismerkedni akar

- v. azt hiszitek h minden pasi csak meg akar dugni

- v. az is előfordul h egyeseknek túl nagy az egoja

- v. túl görcsösek vagytok, idegesebbek ha egy pasi jön a képbe

- v. barikádot húztatok magatok köré

- v. semmilyen jelet nem küldtök a pasi felé

- stb stb stb.

Éssssssssss általában túl kell esni 1-2 ismerkedésen amíg összejöhet egy komolyabb kapcsolat.

sokaknak nem jön össze elsőre.

Éppen ezért esélyt adni kell...

Ebben a helyzetben vagyok. Tizenévesen még nem volt ilyen problémám, de kb 20 éves koromban volt egy törés és azóta egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy legyen új barátom( vagy akár csak fiúbarátok/haverok). Noszogatnak a körülöttem lévők, hogy kezdjek valamit magammal, de nincs rá igényem. Egyszerűen nem tud annyira hiányozni egy partner, hogy feladjam a jelenlegi életvitelem(na nem kicsapongásra gondolok). Nem szeretnék függeni senkitől, szeretek néha akár napokra is eltűnni a nagyvilág elől és csak olvasni, pihenni, gondolkodni... és ha az ember párkapcsolatban van ilyet nemigen tehet meg hiszti nélkül. Tudom, hogy ez nem feltétlenül normális állapot, de jól érzem magam így, az se különösebben izgat, hogy a legtöbben úgy néznek már rám, mint valami földönkívülire(pedig általában nagyon a szívemre veszem mások véleményét rólam). Aztán ha már érzem, hogy szükségem lenne egy társra, változtatok. Nem kell erőltetni, majd jön ez.

23/L

A férfiaknak azért nehéz mert ,ha hosszú távra keres valakit mindenki csak dumának gondolja. Hiába szedi össze a bátorságát valaki ,ha lekoptatják mert nem néz ki jól. Egy idő után az ember belefárad ezekbe a dolgokba és nem keresi a kapcsolatokat. Tudom ,hogy nem a külső számít ,de azért nah....

A nőknek sincs könnyű dolguk mert ,ha nagyon könnyen belemegy a találkozásokba akkor könnyű vérűnek hiszik ,de ha meg nehezen akkor nem mennek oda.

Továbbá a kivételesen csinos lányok sokszor azért magányosak mert mindenki azt hiszi van már valakijük illetvenem érzik elég jónak magukat.

A nem annyira csinos lányok pedig ott rontják el ,hogy nem a saját súlycsoportjukban keresnek párt. Tudom semmi sem lehetetlen ,de azért volt már szerencsém (tudom egyedi) nagyon nem csinos csajokhoz akik szó szerint a gazdag szőke herceget akarták maguknak. Olyan srácot akit a nagyon csinos csajok is félve szólítanak meg...

Mind a két csoportban vannak hibásak amiért most így szenvedünk a normális kapcsolatot kereső réteg.

Sokszor gondoltam rá ,hogy milyen jó is volt a gyerekkorban összekötött élet. 10 évesen tudtad ki lesz a feleséged és kész, apád elvitt egy publikus házba az örömlány megtanította kielégíteni a nőt és felnőttként éltek boldogan stressz nélkül..

szingli 21/f

Amit ASOT írt, az nálam szinte egytől egyig így van, vagy inkább volt. Egy ideje azonban ez szerencsére már megváltozott, erőt vettem magamon és a változás útjára léptem. Először tényleg nehéz volt, de utána már egyre könnyebb és könnyebb.

Mára már eljutottam odáig, hogy nem utasítom el azokat, akik érdeklődnek irántam, nem gondolom mindenkiről hogy csak kihasználni akar stb. Persze még van min változtatnom, csak a kezdeti lépés a nehéz.