Reménytelennek látom a helyzetet, de még is megőrülök érte. Vélemény?

Sziasztok.

Nem lesz rövid, de szeretném, ha elolvasná néhány ember és leírná erről az egészről a véleményét. Nyugodtan jöhet negatív vélemény is, ennél jobban összetörni már úgy sem fogok. Remélem... Nem sajnáltatásnak szánom, csak nem tudom elmondani senkinek, úgy érzem, hogy mindenki hülyének nézne, akinek elmesélhetném.

Van egy lány, akinek nagyon bejöttem, tudom. Tekintete folyamatosan engem keresett a suliban, állandóan nézett, nagyjából 3-4 hónappal ezelőtt. Szemében láttam "azt"... Sosem beszéltünk egy szót sem, ő csak nézett és nagyon tetszettem neki, ebben biztos vagyok.

Nekem is tetszett, és a mai napig tetszik. Nem tudom kiverni a fejemből, mindenről ő jut eszembe. Akárhova megyek, akár mit csinálok. Ha józan vagyok, rajta jár az eszem, ha részeg vagyok, rajta jár az eszem. Este elalvás előtt és reggel is az ágyban órákat töprengek azon, hogy hogyan lehettem ilyen szerencsétlen. Ő olyan leírhatatlan... nyugodt természetű, egyszerű, de még is egyéniség, nagyon szeretem. Nem volt velem még ilyen szinte sosem. Sosem érdekelt senki, mindig is éltem az életem, nem foglalkoztam senkivel. Úgy voltam vele, hogy „majd meg talál a szerelem”. Hát megtalált, de azt nem gondoltam volna, hogy van ennyire fájdalmas része is, pedig semmi közöm nem volt a lányhoz sosem.

Én... én pedig egy szerencsétlen, lúzer vagyok. Nekem már akkor is tetszett, de még csak ránézni sem mertem, amiből neki az jött le, hogy nekem nem tetszik. De könyörgöm… ez nem így van!!! Olyan könnyen zavarba jövök, hogy az nem igaz. Ha nem néz épp rám, akkor teljes szüneten keresztül nézem, buszon ugyan úgy és közben gondolkodom és megszakad érte a szívem. Akkora idiótának tartom magam, hogy az leírhatatlan. Ő nálam egy évvel fiatalabb. Ő 16 éves, én 17.

Nem tudom, hogy mihez kéne kezdenem, de elfelejteni nem tudom. Hiába nézek rá, olyan érzésem van, mintha szégyellne valamit, feszült lenne, zavarba van, egyszerűen nem tudom megfogalmazni. Ha rám is néz, lehajtom a fejem, de nem tudom miért! Pedig nem akarom, lehajtani! Nem tudom, nem értem, hogy mi van velem. Itt lesz a nyár, és meg fogok bolondulni. Nyugodtan elmondhatom, hogy nincs olyan sok barátom, haverom, ismerősöm. Vissza fogottabb ember voltam mindig is, alig vannak közös ismerőseink. Aki közös ismerős, azzal nem vagyok olyan jóba...

Nagyjából egy hónapja az egyik osztálytársának bejöttem. Felvett MSN –re az osztálytársa, elutasítottam az osztálytársát, mert nem jött be. Aztán az egyik barátomnak elmeséltem, hogy felvett, aki felfújta az egész dolgot és kinevették nagyon sokan az osztálytársát, mert olyan dolgokat írt nekem, ami tényleg elég vicces volt. Lényeg, hogy én „megszégyenítettem” és nevetségessé tettem az osztálytársát. Kitudja mit mesélt abban az osztályban rólam, ami lehet, hogy nem is igaz... most épp kik néznek hülyének, nem tudom.

És még mesélhetnék órákon keresztül, de egyszerűen nem megy. Ha kérdésetek van kérdezzetek nyugodtan.