Szeretem, de már úgy érzem megőrülök. Mit csináljak?

Lassan 4éves kapcsolat,nagy szerelemnek indult az egész még 17évesen.Ő egy évvel fiatalabb nálam én vagyok a lány.

A probléma az,hogy az utobbi pár évbe úgy érzem én kezdek megkomolyodni,felnőni,ő pedig nagyon nem...

Nem tanult tovább,2 éve gondolkozik kb. minden hónapba mást talál ki,hogy mit szeretne csinálni,és ha egy kicsit is kételkedek vagy meglepődök mikor közli velem az épp aktuális havi elgondolását a jövőjét illetően,akkor egyből megbántódik,hogy nem támogatom kellő mértékben.De persze sose halad előre semmit.

Egész nap szinte otthon van és számitógépes játékokkal játszik,vagy a haverjaival van.Ha komoly dolgokról akarok vele beszélni,akkor egyből miért rontom el a kedvét,meg,hogy én állandóan komoly dolgokról akarok vele beszélni,mintha lehetne vele.Én főiskolára járok és egyáltalán nem vagyok benne biztos,hogy a nekem való szakon,de erről se beszélünk soha,amúgy sincs benne sok köszönet,általába mindenre csak komolytalan tanácsot kapok tőle mindenre.

Vannak más gyerekes dolgai is,amikor nem értem mit is akarok én tőle.

Pl.évek óta fogamzásgátlót szedek,de hiába szedtem a legdrágább,legkevesebb hormont tartalmazót,minden hónapba hányingerem volt,nagyon rosszul voltam tőle.

Mikor ezt elmondtam neki,egyből mondta,hogy akkor ne szedjem.Mikor kérdeztem akkor mi legyen, a válasza,hogy majd csináljuk megszakitással hátha nem lesz baj,mert az óvszer drága.

(am tegyük hozzá cigire,játékokra,haverokra mindig van pénz,a fogamzásgátlót is mindig én fizettem évekig és amúgy egy szóval se mondtam neki,hogy állandóan neki kell majd fizetnie)

Amúgy aranyos,hüséges,jószivü stb. de már sokszor nem tudom mit is akarok tőle.Egyre inkább úgy érzem,hogy már másra van szükségem aki talán engem is kicsit felhúz lelkileg,mivel én is inkább egy tétova lány vagyok én egyáltalán nem vágyom egy kapcsolatba az irányitásra. Mégis úgy érzem ez rám marad.Bátoritást szeretnék a páromtól és érzelmi biztonságot,stabilitást.

De ezt a páromtól egyáltalán nem kapom meg.

Mostanság folyton én anyáskodok felette.De közbe meg szeretem és ragaszkodom hozzá.Büntudatom van a gondolataim miatt.Tudom,hogy mellette kellenne állnom és kitartanom,de már egyre nehezebben birom.Fogalmam sincs mit csináljak.:S