Hogy lehet önbizalmat építeni ismerkedéshez?

Az önbizalom építése az ismerkedéshez fokozatosan történhet. Kezdj el kisebb, kényelmesebb beszélgetéseket folytatni bárkivel, hogy növeld a komfortérzeted. Emellett fontos, hogy ne légy túl szigorú magaddal: mindenki hibázik, és az ismerkedés folyamata is tanulással jár, így ne várj tökéletességet. Az önbizalmat erősítheti, ha emlékezteted magad a saját értékeidre és erősségeidre.

18/f

Az önbizalom abból épül, hogy egy helyzet nem ismeretlen számodra, hanem már találkoztál olyannal, vagy kellő mértékben hasonlóval. Ha már van előzetes tapasztalatod, hogyan kell azt megoldani és mivel már próbáltad, ezért tudod, hogy nem fogsz kudarcot vallani, ezért félned sincs mitől. Az önbizalomhiány abból fakad, hogy nincs elég tapasztalatod, amihez nyúlhatnál és ismeretlenként félsz a következményektől.

A tűzoltók, katonák, színészek, humoristák, de még a tanárok, előadók, kereskedők is azért magabiztosak abban, amit csinálnak, mert hosszú időn át tanulják, amit csinálnak, aztán sokat gyakorolják gyakorló pályán, próbákon, hogy a különféle helyzetek ne legyenek ismeretlenek számukra. A színészi improvizáció is abból fakad, hogy előre begyakorolnak különféle típus helyzeteket és kidolgozzák az azokra adható válaszokat, így van mihez nyúlni az adott helyzetben és nem ott rögtönözve kell kitalálniuk, mit kezdjenek vele.

Próbáld meg elengedni a tétet! Ne a sikerre koncentrálj, hanem arra, hogy játszd a játékot!

Ne azzal a céllal kezdj beszélgetni a nőkkel, hogy udvarolj és sikeresen összejöjj velük - és ne azokkal a nőkkel próbálkozz a tanulási időszakban, akiknél komolyan sikert akarsz elérni.

Eleinte legyen csak annyi a célod, hogy elbeszélgess velük. Ha nem érdekelnek igazán, az még jobb, mert nincs rajtad nyomás, nem akarsz tőlük semmit, csak beszélgetni egy kicsit.

Ha még ez se megy eleinte, akkor indíts az alapokkal, mennyi az idő, tudja-e merre van egy utca, milyen fajta ez a kutya, hol lehet ilyen klassz biciklit kapni, stb.

Egyes elméletek szerint akár kimondottan segíthet a sikerek elérésében, ha kifejezetten kudarcot akarsz elérni. A rejection therapy elmélet arról szól, hogy kimondottan értelmetlen, lehetetlen őrültségekkel próbálkozol be embereknél. Vadidegentől pénzt kérni kölcsön, kedvezményt kérni csak úgy egy boltban, ingyen kaját kérni egy étteremben, stb.

Nem az a célja, hogy el tudd érni, amivel próbálkozol, hanem hogy megpróbáld és megtudd, mi történik, ha megpróbáltad. Meg fogsz lepődni és pozitív csalódás lesz, ha sikerül mégis valamivel többet kapnod, mint amit kértél, de nem az a célja, hogy bejöjjön, hanem hogy megtapasztald, hogy akkor sincs semmi a világon, ha megpróbáltad és mégsem jön be.

https://www.youtube.com/watch?v=-vZXgApsPCQ

Fogadd el a kudarcokat és ne vedd magadra! Keresd az okát, hogy min megy félre a kommunikáció, próbáld kitalálni, hogy mit volna érdemes máshogyan csinálnod, hogy más, jobb eredményt érj el. Legközelebb próbáld meg úgy és nézd meg, milyen eredménnyel jársz. Aztán amin akkor is félremegy, azt megint vizsgáld meg és keresd, hogy min tudsz javítani.

Vannak olyan előadók, humoristák, de akár kereskedők is, akik folyamatosan tesztelik a közönséget. Nem mondanak el egyetlen viccet, sztorit sem kétszer ugyanúgy. Mindig változtatnak rajta egy picit és figyelik a reakciók változását. Ebből tudják lemérni, hogy mi hat jobban, mi kevésbé. Így tudják következő alkalommal még jobban, eredményesebben előadni a műsorukat. Erről szólnak valahol a színházi próbák is. Mire a közönség is látni fogja, vagy tévé felvételre kerül a műsor, addigra már túl van egy rakás próbán, hibán, javításon, így a lehető legjobb önmagát tudja adni.

Persze az emberi kapcsolatok nem egy színházi előadás és nagy gond, ha olyan szintre süllyed. Nem betanulni kell panel mondatokat, mert az unalmas, élettelen, mesterkélt hatást kelt. Viszont az ismerkedésnek óhatatlanul vannak ismétlődő részei. Ha már a századik embernek mutatkozol be, akkor szükségszerűen már századszor fogod elmondani, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, mit csinálsz. Viszont ha sosem gondolkodsz és nem fejlesztesz rajta, akkor mindig ugyanúgy fogod elmondani és esélyes, hogy mindig is unni fogják a beszélgető partnerek. Ha figyelsz a beszélgető partnerek reakcióira, akkor fokozatosan ki tudod kísérletezni, hogy a bemutatkozásod, ha úgy tetszik az életed melyik része mennyire érdekes számukra és inkább arról mesélj, amit jól szoktak fogadni, érdeklődnek iránta. Ne azt meséld a 101-iknek is, amit már az előző 100 is halálra unt.

Azt is fontos persze figyelembe venni, hogy nem minden ember ugyanolyan. Attól, hogy egy valakit nem érdekelt egy téma, vagy rosszul reagált egy kifejezésre, másnál még akár kimondottan nyerő is lehet ugyanaz. Ezért a tapasztalataidat érdemes árnyalni, hogy ha valami nem működött jól valakinél, akkor azt próbáld ki másnál is, csak számíts rá, hogy másnál már volt ezzel gond, vajon most mi lesz? Próbáld ki ugyanolyan/hasonló típusú embernél is! Próbáld ki (több) másmilyen típusú embernél is és vizsgáld meg a különbséget.

Nem feltétlenül ennyire módszeresen és tudatosan, de lényegében ezt csinálja mindenki. Minden ember, így tanulja meg az ismerkedést, udvarlást, barátkozást, társas kapcsolatokat. Erről szól az egész kamasz kor, sőt az egész élet...