Az ilyet nyugodtan vehetem visszautasításnak?

"Az úgy nem fog menni, hogy elmondom, hogy szimpatikus és elhívom kávézni anélkül, hogy tudnám, hogy ez kölcsönös vagy sem. Épp ez a lényeg, ezért próbáltam valami buta ürüggyel nyitni, hogy ne kelljen pofára esnem, ha nem muszáj."

"Elhiszem, hogy kockázat nélkül nincs nyereség, de amíg van tőlem jobb, (akár csak elméleti szinten is egy nőnek) addig én nem kerülök bele a kalapba."

Rosszul ülsz a lovon.

Amíg nem kezdeményezel, direktben nem próbálkozol be a csajnál, addig nem kerülsz bele a kalapba, mert nem kezdeményezel. Aki nem udvarol, az nem udvarló. Aki csak valami ürüggyel keresi meg, azt csak az a dolog érdekli, amivel megkereste, nem minősül próbálkozónak, nincs mihez viszonyulnia.

Másrészt meg a neten egy névben mi legyen neki szimpatikus? Feltételezed, hogy téged képzel a név mögé. Feltételezed, hogy megnézi a profilodat, feltételezed, hogy emlékszik rá, hogy már találkoztatok és ismernie kéne téged. De a feltételezés a kudarc kezdete.

Te emlékszel rá a személyes találkozásból, de ő nem biztos, hogy emlékszik rád. Nem biztos, hogy bármilyen benyomást tettél rá akkor. Még ha emlékezteted sem biztos, hogy jól emlékszik rád. Simán keveredhetnek az emlékei rólad valaki totál mással. Egyáltalán nem biztos, hogy megnézi a profilodat. (Azt hagyjuk is, hogy a profilodon vajon mit látna belőled és ahhoz hogyan viszonyulna.) Főleg, ha nem érzékel komolyabb közeledést, több motivációt arra, hogy foglalkozzon veled, hiszen nem is kezdeményeztél többet, mint megkerested az ürügyeddel, azt lezártátok, ő meg megy a dolgára tovább.

Ez így nem kezdeményezés, nem tekinti senki annak. Ha sejti, hogy az a REJTETT szándékod, akkor meg konstatálja, hogy még arra se vagy képes, hogy normálisan bepróbálkozz, ezért nem fog veled foglalkozni.

"amíg van tőlem jobb"

Így még az összehasonlításig se jutsz el, mert nem jelzed, hogy jelentkezőként kéne rád gondolnia, hiszen nem kezdeményezel.

Egyébként nem tudhatod, hogy mi a tőled jobb. Ez csupán a te önértékelési problémád. Mindenkinek más szimpatikus. Akit te jobbnak gondolsz magadnál, az lehet, hogy szóba se jön a csajnál, mert ezer olyan red flaget lát benne, amik miatt nem foglalkozik vele. És az is ugyanúgy lehet, hogy akár még ha induláskor ellenszenves is neki a másik, végül mégis őt fogja választani, mert ő kimutatja a csajnak, hogy vonzódik hozzá, bepróbálkozik és ezzel kivált belőle valamilyen érzelmet.

Alapvető tévedésed, hogy te csak akkor kezdeményeznél, ha kiderült, hogy van irántad szimpátia. A szimpátiát lehet, hogy pont az váltaná ki első lépésként, hogy elég tökös vagy hozzá, hogy bepróbálkozz nála. Nem biztos, hogy megtörténik, de annak legalább van esélye. Ha nem teszed, az biztos nem fogja kiváltani a szimpátiát, de ellentétes hatást tud kiváltani. Még ha esetleg külsőre szimpatikus is volnál neki, akkor is ellenszenvessé válhat, hogy így próbálkozol, ahelyett, hogy kezdeményeznél.

Eleve sokkal jobban járnál, ha nem a neten próbálkoznál. A net egy személytelen közeg. Fogalmad sincs, hogy épp mit csinál a másik a túloldalon, mennyire figyel rád, vagy hány másik emberrel mikről beszél még online és mellette még élőben is. Lehet, hogy épp egy családi veszekedés, takarítás, vagy kutyasétáltatás közbeni 2 másodperces időközben válaszolt neked és totál máshol jár a figyelme és mire rá fog érni lehet, hogy már kap 25 másik üzenetet, amik eltemetik a tiédet és ezért sem tér vissza hozzád soha. Vagy mire visszatér már csak annyi jön le neki, hogy ami miatt megkerested, azt már lezártátok, így nincs miről beszélnetek.

Ha személyesen odamész hozzá, akkor rád fog reagálni, arra az emberre, aki te vagy. Nem csak betűket lát belőled, hanem téged. Azt az időt, amit veled beszélget rád fordítja és veled beszélget, arra reagál, amit tőled kap.

Ijesztő, amíg még nem csináltad. De ha belejössz, akkor meg fogod szokni és egyre jobban fog menni.

"A nőkhöz tényleg nincs semmi "tehetségem"."

Nem tehetség kérdése. Senki sem úgy születik, hogy megy neki. Akinek megy, annak azért megy jobban, mert már óvodában elkezdett udvarolni Juliskának és utána sem hagyta abba. Nem magától jön, hanem a fejlődés során kialakuló gátlásoktól függ. Akiben nem alakulnak ki gátlások, pl. mert a környezetük támogatja, bátorítja őket, azok gátlástalanul mernek próbálkozni. Akikben kialakulnak gátlások, azok kénytelenek leküzdeni ezeket, hogy ne gátolják őket a sikereikben. Azt hiszed, hogy a gátlások segítenek megúszni a kudarcokat, pedig valójában ezek okozzák a kudarcaidat és valójában a sikerek elérésében gátolnak. Minél előbb sikerül elkezdened a gátlások leküzdését, annál előbb juthatsz el oda, hogy sikereket is elérj.

"ha nincs igazam, akkor sem fogok változtatni semmit."

Ez a hozzáállás garantálja a kudarcot. Ha semmit nem változtatsz, akkor soha nem fogsz tudni bemenni az ajtón, mert nem vagy hajlandó megvizsgálni, hogy lenyomtad-e a kilincset és kifelé vagy befelé nyílik az ajtó, amin be akarsz jutni - rosszabb esetben még csak azt se nézed meg, hogy az ajtónál próbálkozol, vagy a falnak mész folyton neki, mert ott nincs is ajtó, ahol te be akarsz menni. Te meg csak újra és újra erőből nekimész és aztán panaszkodsz, hogy mennyire nem lehet az ajtón bejutni...

Az eltökéltség és a kitartás nagyon fontos. De racionális mérlegelés, önkritikus önellenőrzés és a körülményekhez alkalmazkodás nélkül siker helyett csak a kudarcok mélységét tudja növelni.

Einsteinnek tulajdonítják a mondást, pedig semmi nem bizonyítja, hogy valaha mondott ilyet, de ettől még igaz: "Az maga az őrültség, ha valaki mindent újra és újra ugyanúgy csinál, mégis más eredményt vár tőle."

A tudományos kutatás legalapvetőbb módszertana a kísérletezés. Arról szól, hogy mindig egy picit változtatsz csak az addigi próbálkozásaidhoz képest, így könnyebben azonosítható és ismételhető lesz az eredmény, ha sikerül változást elérni.

Kivételek mindig lehetnek és sosem tudhatod biztosra, hogy egy próbálkozás kudarca általános és egyik lánynak se jönne be, vagy csak pont olyan lányt fogtál ki, akinél az pont nem működött, de másnál működne. Ezt érdemes bekalkulálni a próbálkozásokba és eszerint néha ismételni olyat is, amiről sejted, hogy mivel eddig nem működött, most is esélyes, hogy nem fog.

De ha mindig mindent ugyanúgy próbálsz, akkor biztosan nem lesznek olyan különbségek, amik segítenének eltérések sikereit azonosítani.

Ezt a módszert alkalmazzák színészek, humoristák, előadók, megannyi terület szakértői. Mind tudatosan, módszeresen készülnek arra, amit majd előadnak. Felkészülnek, megtervezik, begyakorolják és kísérleteznek. Egy jól működő standup show úgy születik, hogy előtte egy csomó másik fellépésen kísérleteznek a poénokkal, hogy melyik működik, melyik nem, melyiket kéne máshogy előadni, hogy jobban üssön. Amin sosem nevetnek, az vacak poén, nem érdemes többé elmesélni. Amin egyik társaságban nevetnek, másikban nem, az valami olyannal viccelődik, ami nem mindegyik közönségnek jön be. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy mit tudunk a közönségről, milyenek ők.

A lányokkal is ugyanez a helyzet. Köztük is vannak típusok, amik valószínűsítenek dolgokat, hogy mi jön be jobban vagy kevésbé. Ha rocker, akkor nagyobb eséllyel viccelődhetsz neki a fiú bandákkal, mert esélyesebb, hogy ő nem rajong értük és egy rockernek esélyes, hogy kevésbé jön be, ha te szereted a komolyzenét.

Gyakorolni kell, tapasztalatokat szerezni és fejleszteni a képességeidet. Ha meg sem próbálod, akkor tapasztalatlan maradsz és csak a kudarcokat halmozod. Minél jobban félsz a kudarctól, annál kevésbé leszel képes sikert elérni, mert egyre jobban védekezni próbálsz a kudarcok ellen, ezért egyre kevésbé és rosszabbul próbálkozol.

Fogadd el a kudarcokat. Ne félj tőlük. A kudarc a fejlődés szükséges velejárója. Tekintsd kísérletezésnek és a kudarc elkerülését célzó biztonsági játék helyett arra koncentrálj, hogy tanulni tudj a kudarcokból. Próbáld megfejteni az okát, hogy mi nem stimmelt egy próbálkozásodban és legközelebb egy kicsit máshogyan próbálkozz és nézd meg, hogy az mennyivel eredményesebb. Változtass egy picit mindig és keresd meg azt a próbálkozást, ami sikerre visz.

Érdemes ezt a videót megnézned:

https://www.youtube.com/watch?v=-vZXgApsPCQ

"S ha már megkeres, tegye azt akármilyen hülyeséggel, akkor mi számítana kezdeményezésnek, amire azt mondod, hogy így már igen?"

1. Ne tegye más hülyeséggel, ha annak a hülyeségnek nincs valódi jelentősége, csak egy mondva csinált dolog.

2. Mondja azt, hogy "Szia, van barátod? Szimpatikus lánynak tűnsz, szívesen megismernélek téged, igyunk meg együtt egy kakaót és beszélgessünk közben!"

Így egyértelmű, hogy mit akarsz és arra kaphatsz egyértelmű választ, amit szeretnél tőle.

Ha nemet mond az ismerkedésre, akkor pont ugyanott vagytok, mintha meg sem próbáltad volna, de legalább biztosan tudhatod a választ, egyértelmű lezárást kaptál és nem kell azon töprengened többé, hogy vajon ez most mit jelenthet.

Viszont így legalább van esélye igent mondani is, míg ha fel sem teszed a kérdést, akkor egy csodára van szükség, hogy arra kapj választ, amit meg sem kérdeztél.

Ha van barátja, akkor meg nyilván nincs értelme próbálkoznod és ezzel rövidre is zárható a történet. Ha esetleg nincs barátja, de mégis azt mondja, az is kellő egyértelműséggel nemet jelent és itt is arra a kérdésre kapsz választ, amit meg szeretnél tudni.

Az ilyen "beszélgessünk másról, hogy ne kelljen egyértelműen kimondanom, hogy mit akarok, jöjj inkább rá magadtól" próbálkozás jobb esetben az általad is tapasztalt kudarcok forrása. Rosszabb esetben beveszi neked, hogy csak barátkozni akarsz és akkor meg a barát zónában ragadsz és asszisztálhatsz a lányoknak, hogy más srácokkal jöjjenek össze a te segítségeddel, miközben te csak epedezel utánuk szigorúan csak barátként, amiből soha nem lesz később barátságnál több.

Ez a gátlás a fejedben van. Irtsd ki onnan, mert csak megbénít!

Ha megpróbálod és nem sikerül, akkor pont ugyanott vagy, mintha meg sem próbáltad és azért nincs semmi. Ha megpróbálod, akkor legalább esélyt adsz magadnak a sikerre.

Ahogyan Wayne Gretzky hoki játékostól szokták idézni: "Minden kapura lövést elrontasz, amit meg sem próbálsz."

A szerencse a kedvező körülmények véletlenszerű együttállásán múlik. De ha te megteszed a magad részét, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz szerencséd, mint ha nem is próbálkozol. A sportolók, tűzoltók, sebészek, katonák, pilóták, de az egyszerű autó vezetők is azért gyakorolnak annyit az éles bevetések előtt, hogy minimalizálják a szerencse szerepét.

Ha alaposan megtanulják, mit hogyan kell tenni, meg van a tudásuk, gyakorlatuk, rutint szereznek abban, amit csinálnak, akkor kevésbé múlik a szerencsén a túlélésük. Szerencse kell az utakon közlekedéshez is. De ha ismered a KRESZ, tudod vezetni az autódat, akkor lényegesen kevésbé szerencsejáték, mintha úgy ülsz autóba, hogy még sosem vezettél előtte.

A társadalmi hagyományok miatt a lányok többsége elvárja, hogy a srác kezdeményezzen. És mivel más srácok meg is teszik, ha te nem teszed, akkor más srácoknak lesz szerencséje, mert te meg sem próbáltad.

Tovább, tovább, tovább.

Ha valaki elküld, nem mindegy ? Nem is ismered, semmit nem tudsz róla. Akkor ha egy idegen, akkor az anyámba is elküldhet, miért ? Mert idegen, semmi közöm hozzá és megyek tovább. Jön a következő, aki szimpi, tetszik.

Lehet, hogy a 23. lesz az, aki visszaszimpatizál feléd és kész.