Miért szeretik a nők hogy meghívják őket és nem kell fizetniük?

Én elvitatom, hogy közösen "szokás" fedezni a költséget. A legtöbb esetben inkább arról lehet szó, hogy valamelyik fél kifejezetten elviteti magát a másikkal.

Ráadásul a téma esetében a költségek megoszlása az egyik nemet súlyosabban terheli, mert általában az egyik nem viszi a másikat.

Nincs meg az egyenlőség. Az ideális ez lenne - a társadalomra leosztva:

25%-ban a nő hívja meg a férfit

25%-ban a férfi hívja meg a nőt.

25%-ban közösen fizetnek.

25%-ban nem mennek sehova.

Ez lenne a valódi egyenlőség.

Én nem szeretem és kellemetlenül érezném magam, ha más fizetné a részem.

A Férjemmel közös kasszán vagyunk, így nincs olyan, hogy ki mit fizetett és hányszor mennyit stb.

Amíg kapcsolatban voltunk, hol ő, hol én fizettem. Alapjába véve az első pillanattól kezdve közösködtünk, volt hogy én segítettem ki őt és volt fordítva is. Soha nem volt olyan, hogy elvártuk a másiktól, hogy fizessen.

Szerintem azért is ilyen jó a kapcsolatunk a Férjemmel, mert nem vagyunk ilyen kalkulátorok.

Szerintem ebben nem a pénz a fő kérdés (persze nyilván vannak olyanok, akiknek igen sajnos), hanem az hogy ezzel (is) mérjük azt, hogy mik a férfi szándékai, mennyire kedves, figyelmes, nagyvonalú velünk. És igen, azt is hogy ne egy földönfutó, irigy, sóher pasival legyen dolgunk. Jól esik nekünk, ha a tenyerükön hordoznak! Nyilván ez az, hogy nagy értékű ajándékot nem illik elfogadni, illetve a kihasználás sem játszhat szerepet semmiképpen ebben!

Mindamellett hogy az udvarlás jól esik nekünk, gyakorlati haszna az, hogy amikor mondjuk gyerek mellett otthon vagyunk és a férfi gazdálkodik az anyagiakkal, akkor mennyit fog ránk gondolni. Illetve még mindig a nőknél van a legtöbb gondoskodás (gyerek, idősek), házimunka, főzés, stb. Én mindig arra szoktam gondolni, ha már az udvarlásba sem tesz erőfeszítést, akkor mire lehet vajon később számítani tőle?