Mit tennétek a helyemben?

Kicsit elszakadt a cérna az emberi kapcsolataimat illetően, nagyon egyedül érzem magamat, magányos vagyok... 25 éves férfi vagyok, hallássérült és autista vagyok. Épp hallóként születtem, a hallásromlás az utóbbi évek eredménye. Hál istennek sikerült stabilizálni, nem romlik tovább. Annyi maradt meg a hallásomból, ami kettesben, megfelelő körülmények között (háttérzajok, akusztika, artikuláció, stb) elég a kommunikációhoz, de közösségben nemigen, maximum foszlányokban. Kevés barátom van. A tapasztalataim alapján sajnos kevés olyan ember van, aki rászánná az idejét kettesben a másikra. Hiába próbálok mindent megtenni, felkelteni az emberek figyelmét, kapcsolódni, nem nagyon megy, általában kívülálló maradok.

Nagyon igyekszem ugyanakkor a nehézségeimből előnyt kovácsolni. A történésekkel egy új világba kaptam bepillantást, sokat tapasztaltam, és egy életre szóló hivatást kaptam. Szívügyem lett az esélyegyenlőség, amiért tenni is szeretnék. Önkénteskedek egy fogyatékos alapítványnál, és újságíró gyakornok leszek, tervezek írni is a témában. De azért csak nehéz az ismerkedés, ami kezdi felőrölni az erőmet... 8 koponyaműtéttel a fél életemet kb a kórházban töltöttem. A kortársaim élték az életüket, ismerkedtek, buliztak, stb, addig én az életemért küzdöttem... Az Élet megtanított küzdeni, sosem adom fel. A kórházban töltött idő alatt is ismerkedtem a szobatársaimmal, többel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Jelenleg az egyetem befejezésére koncentrálok. A tanulás mellett dolgozom, sportolok, célom még az újságírás mellett a történelem doktori is. Sok hobbim van. A társadalmi témák, elmélkedések központi helyet foglalnak el az életemben. Legkedveltebb elfoglaltságom az írás, verseket, novellákat, regényt írok. Szeretem a természetet, a fotózást, szívesen táncolok, kézműveskedek, festek, túrázok, kirándulok, kertészkedek. Szenvedélyes gyűjtő vagyok, a polcaim roskadoznak otthon a sok "kacattól". Érdekel minden, ami új, érdeklődő és nyitott vagyok, szeretek új dolgokba belekezdeni. Sajnos a műtétek után eléggé leromlott az állapotom, ebből a sport segített kilábalnom: Járni is alig tudtam már, most viszont 8-10 km-t futok (célom tavaszig a fél maraton), súlyzózok, és evezek. Célom hogy versenyevezős lehessek, fokozatosan építkezem. Imádom a vizet, minden alkalom egy kaland, ahogyan vízre szállunk a hajóval és evezünk a csapattal. Nem hagyom el magamat, és igyekszem pozitívan gondolkodni, tudatosan élni.

Párkapcsolati téren viszont leírni nem tudom, mennyire vágyok egy lányra, akit szerethessek, és aki viszontszeret... Minden mást szavakba tudok önteni, de ez a vágy...