Mit tennétek a helyemben?

Van egy 32 éves nő, férjét lassan 2 éve, hogy balesetben elvesztette, megözvegyült.

Utóbbi fél évben igencsak közel kerültünk egymáshoz, bár semmi komoly dolog, néhány baráti találkozót leszámítva, nem történt köztünk.

Nagyon jól megértjük egymást, megvan a közös hang, mondhatnám kémia is közöttünk. (Bár lehet csak ezt én látom így, én gondolok bele többet, mert tetszik a nő piszkosul)

Nem szeretek köntörfalazni, szóval beszéltem vele a hozzá fűződő érzéseimről nyíltan, amit látszólag pozitívan fogadott, de!

A nő reagálásában elmondta, hogy szeret velem lenni, nagyon is kedvel, elismerte azt is, hogy több is van köztünk puszta barátságnál, de ő most jelenleg nem tud közel engedni úgy igazából magához senkit, a múlt ismeretében félne új kapcsolatba belekezdeni.

Bevallom egy picit tanácstalan vagyok vele kapcsolatban, hogy is mit kellene csinálnom....hogyan tovább? Hagynom kellene, esetlen tovább ostromolni őt, addig míg nem beadja derekát?

elvakult vagyok, ha róla van szó, mert tetszik ő nekem, következésképpen racionális ítélőképességemre nem tudok hagyatkozni...sajnos.

30/F