Mit tennétek vele a helyemben? Hogy lehetne feloldani a problémáját, hogy szeretni tudjon?

"Külsőre-belsőre, mindenhogy páratlan számomra"

Számodra vonzó tulajdonság, hogy zárkózott és folyamatosan visszautasít?

Nem lehet senkire raeroszakolni az akaratod. Minél hamarabb megtanulod, annál több időd marad olyan személyre, akit valóban érdekelsz.

Helyedben tudomásul venném az elutasítást, és keresnék tovább. Hogyha akar valamit, úgyis el fogja mondani, ha pedig nem, legalább nem vesztegeted az időd.

Férfiban is van sok ilyen. Hiteget, de utána mégse akar. Húzd meg-ereszd meg játékot jatszanak. Sajnos sok időm ráment, mire rajöttem erre a trükkre.

Ezek éretlen emberek. Nem, nem szeret se téged, se senkit. A figyelmedet akarja, semmi mást.

2.

Nem értetlen, hanem a többségü(n)k lelkileg erősen sérült, általában a múltban keresendő a válasz. Ez ezerféle lehet az agresszív szülőtől, domináns testvéren keresztül, az elnyomó legjobb barátokon át a konkrét bűncselekmény áldozatává válásig.

Mindegyikre láttam már példát és az erre történő lelki reakciók is hasonlóak, csak a személyiség befolyásolja valamilyen téren, így alakulhat ki, a mindent poénnel leütő, kedélyesen mesélő de felszínességével védekezőtől kezdve (akit évekig ismersz, mindig a középpontban van, de aztán rájössz, hogy senki nem ismeri, senkit nem enged magához közel), a maga is agresszorrá válik eseten át, egészen a paranoiásig. Ezek egyik típusa az, ami a kérdésben szerepel, ő maga sem tudja - és sosem fogja tudni - mit szeretne. Hajtja egy része afelé, hogy jó volna szerelembe esni, stabil kapcsolatokra törekedni, de közben ott a félelem és az örök nyomok a lelkében, amiket teljesen meggyógyítani nem lehet.

A legrosszabb, hogy sokuktól egy másik fél valóban kierőszakol egy kapcsolatot, ahogy a kérdező is szeretné, ami után mindkét fél sérülni fog, ha pedig gyerekük lesz, akkor ő eleve elveszett emberként indul.

5.

Elég ironikus, ahogy az érzéketlenségről írsz - ugyanolyan érzéketlen hangnemben, mint akiket támadsz. Az arrogancia már csak fűszer a tetejére.

És amit leírsz, az nem éretlen, hanem beteg. A többség nem tehet arról, amibe született, és mégis hol kellett volna ezeket a szituációkat, élethelyzeteteket betanulnia? Pont ez a "baj" ezzel, hogy egy idő után nincs hol. Ezért támadni valakit és gúnyos jelzőt ragasztani rá, az olyan, mintha kigúnyolnánk a csontritkulásost, hogy biztos lógott tesiórán meg rontja a városképet.

Megpróbálhatsz vele sokat beszélgetni, kiépíteni egy bizalmi szintet, de szerintem felesleges.

Előbb utóbb megérik benne komolyan a gondolat, hogy párt akarjon, akkor majd nem fog nemet mondani, de szerintem most még annyira nem akar senkit, hogy esélyt sem ad. Egy randiba vagy beszélgetésbe még nincsen semmi elköteleződés, ennyit simán megtehetne

9.

Viszont, ha ez elvileg így van, akkor a társadalom több, mint fele "éretlen" (különösen azon személyek, akik azt gondolják magukról, hogy "íhőőőőj, bezzeg én!")